Kedden este ismét komoly rangadó helyszíne lett a Debreceni Jégcsarnok, ezúttal a minimum a négyes döntőre aspiráló Gyergyói HK volt a mieink ellenfele.  Ez a törekvés nem csupán jámbor óhaj az erdélyi alakulat részéről, akik az Erste Liga egyik legerősebb keretét válogatták össze. A gyergyóiak harcmodora nem igazán fekszik a mieinknek, legutóbb például 5-2-re nyertek ellenünk és hova-tovább a debreceni srácok mumusaivá lettek.

A GYHK november elsején is hű maradt önmagához, pedig igencsak jól kezdett a debreceni legénység, Hetényi Zolinak az első harmadban a szokásosnál jóval kevesebb munkája akadt. Ám ekkor következett a szezon bizonyosan legpechesebb kapott góljainak egyike, ráadásul hazai emberelőnyben. Az egyik hátvédünk elcsúszott és Brance Orban besétálhatott Bodó átadásával. Az ellenfél mindösszesen ötször lőtt kapura, végső soron helyzet nélkül szereztek vezetést, ami hosszabb időre elvette a mieink játékkedvét. A 24. percben egy ártalmatlannak tűnő bulit veszítettünk el, Brance Orban beadását Tranca lőtte be takarásból. Ezután egymás után három kiállítás történt a vendégek soraiból, de mindegyik kihasználatlan maradt. Az 55. percben Sosunov nagy bombája beakadt, ami jól jött, de eléggé későn. 58.58-nál György József időt kért, üres kapuval próbálkoztunk. Hét másodperccel a dudaszó előtt Vincze Péter támadta sikerrel az elárvult debreceni kaput és beállította a végeredményt.

A gyergyóiak a meccs elejétől kezdve mindenáron arra törekedtek, hogy elrontsák a mieink játékát, ami végső soron sikerült nekik. A srácok jól játszottak, többet támadtak, jóval többet célozták meg a gyergyói kaput (43-26). E téren döntő jelentőségű volt, hogy négy emberelőnyös szituációból sem tudtak betalálni, igaz, a szerencse sem állt az egyetemisták oldalára. Mindez együttesen kevés volt egy ilyen brutálisan erős ellenféllel szemben.

A találkozó után szakvezetőnk, György József értékelte a történteket.

– A mérkőzés végén nem volt és azóta sincs hiányérzetem, kimondottan jó hokit játszottunk. Mind a három harmadban többet lőttünk kapura, mint az ellenfelünk. Az első etap során emberelőnyben voltunk, amikor a gyergyóiak letámadták a kijövetelünket, leolvastak egy játékszervezési hibát és az egyetlen komolyabb helyzetükből megszerezték a vezetést. A 2. harmadban ott folytattuk, ahol előtte abbahagytuk, ám egy elveszített buli utáni szituációból mégis az ellenfél duplázta meg az előnyét. A 3. játékrészben igyekeztünk nyomást gyakorolni rájuk, de gólt csak 5 perccel a meccs vége előtt tudtunk elérni. A végén lehoztuk a kapusunkat is, 6 az 5 ellen támadtunk, de a góllövés csak nem ment, pár másodperccel a dudaszó előtt üres kapura lőtték be a harmadik találatukat. A fő problémánk megint csak az volt, hogy emberelőnyből nem tudunk gólokat szerezni, pedig felépítjük a támadásainkat és a szerencsével is hadilábon álltunk. A pozitívum az volt, hogy 60 percen át töretlen akarattal, tisztességgel hajtottunk a pontszerzésért – fejezte be értékelését a szakvezető.

Megkérdeztük a gólpasszt adó és végig veszélyesen hokizó Sági Martin véleményét is.

– Én belülről ki-ki meccsnek éreztem ezt az összecsapást. Azt hiszem, hogy nem a pengés megoldásokról lesz emlékezetes, inkább a küzdés dominált. Összességében a GYHK jobban használta ki a lehetőségeit, mi viszont többször is hibáztunk. Az emberfórokról annyit, hogy nemrég változás történt az emberelőnyös sorok összeállításában és még szükség van némi finomhangolásra. Gondot jelentett, hogy nem volt elegendő minőségű kijövetelünk a harmadunkból, letámadták a hátvédjeinket, így kevesebb alkalmunk volt az optimális építkezésre és a támadásokra. A védekező zónánk sem tökéletes, de sokat dolgozunk ezen a videoelemzések és az edzések során is, bízunk abban, hogy rövidesen pozitív előjellel változik meg a helyzet!

Mindent összevetve nagyon nehéz találkozón vagyunk túl, de a közeljövőben sem lesz könnyebb a dolgunk. Vasárnap az FTC-Telekom csapatával kerülünk szembe, a legközelebbi hazai meccsen, november 20-án pedig a Jegesmedvéket fogadjuk.

=Müller Károly=