Jégkorongcsapatunk edzője szerint kőkeményen dolgozott mindenki, de ez sajnos nem volt elég.

Minden megvolt a DEAC és a DVTK Jegesmedvék hetedik összecsapásán, ami kellett: lendületes játék, szép megmozdulások, remek védések, kiváló hangulat, csak épp a gólok hiányoztak. A rendes játékidő hatvan perce alatt 30-30 kapuralövést lehetett elkönyvelni mindkét oldalon, ami mutatja, próbálkoztak a játékosok, de egyszer sem sikerült megzörgetni a hálót vasárnap este a Debreceni Jégcsarnokban. A hosszabbításra maradt tehát a döntés, az idegek harcából pedig a miskolciak jöttek ki jobban, Marklund szerencsés találata döntött a továbbjutásról. A borsodiak 1-0-s győzelmükkel biztosították be a helyüket az Erste Liga legjobb négy csapata között, a DEAC számára véget ért a szezon.

– Olyan volt a mérkőzés, amilyennek lennie kellett. Utolsó meccs, mindenki óvatos, mindenki keményen megdolgozik minden korongért. Egygólos mérkőzés volt, ez végig érződött. A kapusok nagyszerű teljesítményt nyújtottak mindkét oldalon, nagyon nagy védések voltak. A meccs végén volt két nagy helyzetünk, de ilyen a sors. Tudtuk, hogy az idő nem nekünk dolgozik, látszott, hogy fáradunk. Minden második meccsünk gyengére sikeredett ebben a szériában. Tudtuk, hogy minél hamarabb el kell döntenünk ezt a meccset, arra nem számítottunk, hogy ilyen szerencsétlen lövéssel fog eldőlni. De ahogy mondtam, ilyen a jégkorong, tele meglepetésekkel és izgalmakkal. Kőkeményen dolgozott mindenki, de ez sajnos nem volt elég – összegzett Vaszjunyin Artyom vezetőedző.

Végig kiélezett összecsapásokat vívott egymással a Debreceni Egyetem jégkorongcsapata és a DVTK az Erste Liga negyeddöntőjében. Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc során nüánszokon múlott, ki jut be végül az elődöntőbe, az együttesek elmentek a végsőkig, csak a hetedik meccsen került pont a történet végére, összesítésben 4-3-ra nyert Láda Balázs legénysége. A debreceniek nagyot küzdöttek, többször bizonyították, a padlóról is képesek felállni, ezúttal is emelt fővel hagyhatták el a pályát, szurkolóik biztatása közepette.

Fotók: Szolnoki László