A válogatott szünet utáni első találkozójukon a mieink az UTE csapata ellen léptek a jégre. Legutóbb november 1-én, Debrecenben találkozott egymással a két vetélytárs, akkor az egyetemisták nagy küzdelem után egy góllal nyertek. Az idegenbeli találkozó, ha lehet, még keményebbnek ígérkezett, mivel az ellenfélnél volt a pályaelőny, ráadásul két alapemberünket, a sérült Vokla Rolandot és Sági Martint is nélkülöznünk kellett.

Az első támadást a hazaiak vezették, Hetényi Zoli kivetődve szerezte meg előlük a pakkot. Alig több, mint két és fél perc elteltével Izacky-nál láttak szabálytalanságot a játékvezetők, megvolt a meccs első kiállítása. A létszámhátrányban a rájuk jellemző, érett hokit produkálták a mieink, az ellenfél nem tudott igazán veszélyes helyzetbe kerülni. Egyenlő létszám mellett oda-vissza hullámzott a játék, valamivel többet támadtak a lilák, Hetényi Zolinak is akadt dolga. A 7. percben eléggé meleg lett számunkra a pite, a DEAC kapusa azonban biztos kézzel hárított, míg a másik oldalon Rutherford kemény lökete pattant Duschekről a kapu fölé. 08.57-nél Nemest állították ki, az előnyben hosszasan kevergettünk az UTE védekező harmadában, de gól nem esett. 11.23-nál Izacky-ra fújtak rá egy testre ütést, újra emberhátrányba kerültünk. Az ellenfél előnyét ismételten sikerült kivédekezni, 16.03-nál viszont fordult a kocka; Carlson ült ki a büntetőpadra és mi játszhattunk emberfórban. Húsz másodperccel később, Rutherford éles szögből leadott lövése után a korong Essery közreműködésével Hári elé pattant, aki okosan a hálóba emelte. Nem sokkal később Duschek fogott meg egy jókora középtávolit, majd Kiss Rusk jóvoltából megint emberelőnyben hokiztunk, az eredmény azonban a harmad végéig nem változott.

A 2. játékrész legelején életveszélyesen kombinált a debreceni első sor. 21.41-nél a liláktól Reed-et, az új fiút küldték pihenőre a játékvezetők. A fórban eléggé nehezen álltunk fel, folyamatosan ment a kevergetés, de gólt nem tudtunk szerezni. A 4 a 4 elleni játékot a hazaiak kezdték jobban, a debreceni védelem azonban jól állt a lábán. Aztán még élesebbé vált a védőmunka, a lila-fehérek a harmadukból is nehezen tudták kihozni a korongot. A 32. perc táján szólót vittek a hazaiak, Hetényi Zoli azonban a kapu mellé/fölé ütötte a pakkot. 33.21-nál Kovács akasztotta Essery-t, az újpesti játékossal együtt azonban a kanadai legényt is kiültették. Mit ne mondjunk, Kyle még véletlenül sem az a színészkedő típus… Még tartott a 4 a 4 elleni játék, amikor a hazai csapatból Kovács is a büntetőpadra került. A létszámfölényes helyzetben a nagykönyv szerint felálltak a mieink, de korongot veszítettünk a támadó kéken, DiDiomete Nemest indította, aki üresben ugrott ki és 36.41-nél értékesítette a helyzetet. A váratlan góltól, úgy tűnt, megzavarodtak a mieink, kevesebb, mint 2 perccel később Pance cselezte be magát a kapunk elé és megfordította a találkozó állását.

A 3. harmad elején nagy erővel támadott a lila-fehér együttes, jóval magabiztosabban hokiztak, mint az előző két harmad legnagyobb részében. A 43. percben nagy kavarodás támadt a debreceni kapu előtt, a kardozás közepette Kovács Attila ütőjéről került a hálónkba a korong. Alig két perccel később emberelőnybe kerültünk. A fórban keményen támadtak a mieink, de a támadásokban nem volt meg a szükséges átütő erő. Az sem segített, hogy 48.52-nél a mieink cserepadja kapott egy technikai kisbüntetést; túl sok játékosunk volt a jégen. Kiegészülve tovább nyomott a vendégcsapat, de kissé kapkodóan játszottunk, jobbára csak átlövésekig jutottunk el, azokat pedig Duschek védte. 53.16-nál egy csapásra megváltozott a helyzet; Rutherford leheletfinom cselekkel ültette hintába a komplett hazai védelmet, a passzra pedig Hári ismét pontosan érkezett! Ezután nagy energiákat mozgósítottak az egyetemisták, nyomás alatt tartották a hazai együttest. 58.06-nál még inkább felcsillant a remény; Sikorcin-t állították ki, David Musial pedig időt kért és lehívta Hetényi Zolit a mieink ketrecéből. A srácok 6 a 4 ellen támadva mindent megpróbáltak, de nem boldogultak a korongokat rendre kilövöldöző újpesti védelemmel.

Alig több, mint hat percnyi játékidőt kivéve, a mieink azt a tőlük megszokott, koncentrált jégkorongot játszották, amelyik számos szép sikert hozott az utóbbi hetekben. Azonban elég volt hat percre elveszíteni a fókuszt ahhoz, hogy az UTE megfordítsa a mérkőzést. Sajnálatos, hogy nem tudtuk behúzni a tízedik meccset is, de a győzelmi potenciál változatlanul megvan a mieinkben.

A mérkőzést a DEAC csapatkapitánya, Berta Ákos értékelte: „Jól kezdtünk, sikerült a vezetést is megszerezni. Aztán a 2. harmadban két gólt ajándékoztunk az ellenfélnek, márpedig ilyen hibákat nem szabad elkövetni. A 3. játékrészben sokat támadtunk, de túl későn ütöttük a második gólunkat és a meccs végén a 6 a 4 elleni szituációt sem sikerült kihasználni. Két napunk van arra, hogy felkészüljünk az erdélyi túrára. Nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen mindkét ellenfél erősödött a közelmúltban, de így is mindent megteszünk a siker érdekében. Megpróbálunk visszatérni a koncentrált játékunkhoz és feledtetni ezt a vereséget!”

UTE vs DEAC 3-2 (0-1, 2-0, 1-1)
Gólszerzők: Nemes, Pance és Kovács A., illetve Hári(2)

=Müller Károly=