Csupán néhány napja fejeződött be a 2020-21-es jégkorong szezon, amelyet valószínűleg még sokáig „Covidos-szezonként” fogunk emlegetni. Számos európai országban és a tengerentúlon is több-kevesebb időre bezártak a jégpályák, szüneteltek a bajnokságok. A hazai szövetség és a klubok vállalták a kockázatot, a folytatás mellett döntöttek és az élet őket igazolta; ha kompromisszumok árán is, de sikerült befejezni úgy a felnőtt, mint az utánpótlás bajnokságokat. A debreceni klubok játékosait is elérte a járvány, de összességében kisebb mértékben, mint számos más egyesület tagjait. Az egyetemisták különösen szerencsésnek mondhatják magukat, két enyhe tünetekkel kísért esetük volt mindössze, ez is szerepet játszhatott abban, hogy a srácok a valaha volt legjobb eredménnyel abszolválták ezt a nehéz időszakot; ezüstérmet szereztek a magyar bajnokságban és elhódították a Magyar Kupát is. A szezonzáró értékelések sorában kíváncsiak voltunk válogatott hálóőrünk, Hetényi Zoltán véleményére is, aki harmadszor is elnyerte az idény legjobb kapusa címet.

– A harmadik idényedet fejezted be egyenletes, jó teljesítménnyel a DEAC színeiben. Nem véletlen, hogy az ellenfelek is elismeréssel beszélnek rólad, néha sóhajtva hozzáteszik; talán ő is elfárad egyszer… Szerencsére, ezúttal sem akartál elfáradni, a szezon végén is elképesztő bravúrokat mutattál be. Biztosan sokan kíváncsiak arra, hogyan csinálod?

– A nagy tempóhoz is hozzá lehet szokni. Egy meccs akkor jó, ha nagy az iram és lehet, hogy furcsának tűnik, de ezt szeretik a kapusok. Egyébként sem lehet fáradtságra hivatkozni; Nyugat-és Észak Európában minimum 50-55 meccs egy szezon, a tengerentúlon ez a szám 60 fölött jár, ha ők bírják, nekünk is bírni kell 40-45 találkozót.

– Fel lehet készülni erre a fizikai igénybevételre, vagy csak részben?

– Fel lehet készülni és úgy hiszem, a száraz edzések különösen sokat számítanak; elsősorban a súlyzózás, a lépcsőzés és a gumikötelezés. A komplett felsőtestet erősítjük, de hasonlóan fontos a gyorsaság fejlesztése is. Az edzések végén mindig van 20 perc kapusedzés, ilyenkor jönnek a lövőgyakorlatok és a meccs-szituációk.

– Az érdekelne leginkább, hogyan lehet az extra teljesítményt az idény vége felé is szinten tartani?

– A szezonok végéhez közeledve ez egyre inkább mentális kérdéssé válik. Ha az ember úgy érzi, hogy fárad, akkor megpróbál új elemeket behozni az edzésmunkába, de a lényeg az, hogy friss maradjon. A kapott gólokat mindig kielemezzük, akár nyertünk, akár veszítettünk. Ám mindenképpen az egyszerű megoldásokra törekszünk, jelesül; hogyan lehet a korongot megfogni?! Nem érdemes túlgondolkodni a dolgokat, a meccseken erre egyébként se nagyon van idő. Jön a korong és ki kell védeni!

– Beszéljünk a szezonról is egy kicsit, onnan kezdve, hogy nagyon jól álltatok bele az első meccsekbe!

– Az idény kezdetét meghatározta, hogy frissek voltunk, az is sokat nyomott a latban, hogy nem voltak sérültjeink, beteg is csak egy-kettő. Aztán jött a Vasas elleni vereség, ami szerintem abból adódott, hogy ebbe a meccsbe nem álltunk bele teljes mellszélességgel, az ellenfél pedig büntetett. Januárban belecsúsztunk egy sor vereségbe; bár megtettünk minden tőlünk telhetőt. A későbbiekre nézve sokat jelentett volna, hogy ha hamarább átesünk a holtponton. Bosszantó volt, mivel többször is egy gólos vereséget szenvedtünk, de ilyen a sport, tanultunk belőle. Egyébként azért is jó, ha 2-3 mérkőzés esik egy hétre, mert akkor a múltbeli eseményeket gyorsan a szőnyeg alá kell söpörni és készülni a következőre.

– A negyeddöntőben az UTE csapata volt az ellenfelünk és nagyon jól ment a játék.

– Az újpesti alakulat elől-hátul kiváló játékosokból áll. Egyik meccsünk sem volt egyszerű, de remekül álltunk bele a találkozókba, keményen küzdöttünk, motiváltan hokiztunk, érződött, hogy döntőbe akarunk kerülni!

– Az elődöntőben aztán a Brassóval kerültünk szembe…

– A brassóiak ellen nagyon jól kezdtük, az első két találkozót megnyertük, aztán itthon sikerült egy góllal veszíteni, 13 gólt kaptunk a két itthoni mérkőzésen. Ezután jött az a bizonyos „egy gólos meccs”, ahol egy pici szerencsénk sem volt, az utolsó összecsapáson pedig teljesen összezuhantunk a 3. harmadban és még a plexi sem volt velünk!

– Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a szurkolók is félve tekintgettek a Magyar Kupa döntőjére. A csapat viszont nem ijedt meg, csodát tettetek azon a két mérkőzésen!

– Kevesen hitték el, hogy ez így sikerülhet. Minket viszont fűtött a dac, meg akartuk mutatni, kik vagyunk valójában és mindent beleadtunk, ami még benne maradt a tarsolyunkban. Bár az FTC papíron sokkal erősebb nálunk, a védelmünk nagyot játszott; a srácok önfeláldozóan szereltek, rengeteget blokkoltak, így végül győzni tudtunk egy igen szoros meccsen. A Fehérvár ellen azzal a szándékkal léptünk jégre, hogy szeretnénk egy jó mérkőzést játszani. A srácok azonban a várakozásokat messze meghaladva, remekül játszottak, sikerült a 3. harmadban még egyszer megújulnunk, aztán a ráadásban megfordítottuk a találkozót. Kétségtelenül volt némi szerencsénk is, de megdolgoztunk érte.

– A kupagyőzelem után megható volt látni a csapat örömét. Most, hogy néhányat már aludtunk rá, mennyiben látod, látjátok sikeresnek a szezonzárást?

– A Magyar Kupa megnyerése komoly haditett, a magyar bajnoki ezüst is szépen csillog, de én többet vártam ettől az idénytől. Sajnos, ismét nem tudtunk döntőbe jutni az Erste Ligában. Ha előbbre akarunk lépni, márpedig ezt akarjuk; akkor a jövő szezonban az 5 az 5 elleni védekező munkát szükséges erősíteni és jobban össze kell rakni az emberelőnyös játékunkat, mert az ezzel kapcsolatos problémák miatt mérkőzéseket veszítettünk el!

=Müller Károly=