A DEAC menedzsmentje tartja magát ahhoz a tervéhez, miszerint elsősorban fiatal tehetségekre kívánja építeni a jövő szezon csapatát. Ezt bizonyítja Kiss Roland megszerzése is, aki az osztrák ifi- és junior bajnoki címe mellett korosztályos világbajnoki érmekkel is büszkélkedhet.

A 184 cm magas, 83 kilogrammos testsúlyú védőjátékos 1999. április 17-én, Dunaújvárosban született. Serdülőként igazolt Székesfehérvárra és eddigi pályafutásának java részét is ott töltötte. 15 évesen mutatkozott be a Fejér megyeiek U 18-as csapatában. Már az első szezonjában bajnoki címet szerzett az EBJL-ben, miközben az osztrák ligában 18, a hazai pontvadászatban 16 pontot termelt. Részt vett a Divízió 1/B csoportos VB-n is, ahonnan aranyéremmel a zsebében térhetett haza. A 2016-17-es idényt a Casper Coyotes WSHL csapatában töltötte a tengeren túl, ugyanakkor ott volt a Divízió 1/A csoportos ifi világbajnokságon, valamint a Divízió 1/B szintű junior VB-n is, ahol újabb aranyérmet akasztottak a nyakába. A következő szezonban Újpestre igazolt, 29 mérkőzést játszott az ERSTE Ligában, de részt vett a junior korosztály találkozóin, illetve a Divízió 1/A csoportos U 20-as VB-n is. A 2018-19-es idényben 52 meccset játszott és 17 pontot szerzett a Fehérvári Titánok ERSTE Ligás együttesében, ezen felül bronzérmet nyert a Divízió 1/B csoportos junior világbajnokságon. A tavalyi idényt Székesfehérváron töltötte, ezalatt főként az ERSTE Ligában hokizott. Öt mérkőzést kapott az EBEL-ben és begyűjtött egy EBYSL bajnoki címet is. Összesen 128 találkozón lépett a jégre a magyar bázisú nemzetközi ligában, miközben 27 pontig jutott. Nemzetközi tapasztalata jelentős, a WSHL-ben lehúzott szezon mellett négy korosztályos VB-n ölthette magára a címeres mezt. Kiss Roland fiatal kora ellenére rutinos játékosnak számít, akitől azt várjuk, hogy határozott és fegyelmezett védőmunkája révén tovább erősítse a mieink hátsó alakzatait.

A sokszoros korosztályos válogatott játékostól elsősorban arról érdeklődtünk, milyen tervekkel, szándékokkal igazolt Debrecenbe, de kíváncsiak voltunk a tengeren túl szerzett tapasztalataira is.

„Elsősorban azért döntöttem az átigazolás mellett, – kezdte válaszát a kiváló hátvéd – mert úgy éreztem, hogy váltásra, változásra van szükségem. Fehéráron igyekeztem a legjobbat kihozni magamból, úgy éreztem, hogy sikerült is bizonyítani, de nem igazán kaptam pozitív visszajelzéseket, legalábbis az EBEL csapat részéről. Ismereteim szerint Debrecenben újra egy erős gárda van kialakulóban és bízom abban, hogy itt több esélyem lesz arra, hogy magasabb szintre kerüljek!

A 2016-17-es idény, amelyet Amerikában töltöttem, sok tekintetben tanulságos volt számomra. Szakmailag kevés pluszt kaptam, a testjátékon volt a fő hangsúly, minden lehetséges helyzetben ütközni kellett. Nem is bántam, hogy nem ismertem senkit az ellenfelek közül, így valahogy könnyebb volt a palánkra nyomni őket. A család, akiknél laktam, sokat segített a mindennapokban, de ekkor sem ment egyszerűen az élet, hiszen ezer kilométerek választottak el a családomtól. A nyelvtanulásra azonban jó lehetőség volt, a nulláról indultam, de most már nem vesznék el odaát.

Debrecenben biztosan jobban telnek majd a napjaim, hiszen ismerősök és barátok közé jövők. A srácok java részét nem kell bemutatni, ellenfélként gyakran találkoztunk és néhány korábbi csapattársam is itt hokizik, például Mazzag Dani és Sándor Flóri, akivel kicsi korunk óta a legjobb barátságban vagyunk.

Én mindig csapatcentrikus voltam, számomra „a csapat” az első és a legfontosabb. Bízom abban, hogy jövő tavasszal olyan szezont hagyunk magunk mögött, amelyikre valamennyien jóleső érzésekkel tekinthetünk vissza. Úgy hiszem, hogy az elvégzett munka akár a négyes döntőig is elrepítheti a mieinket! Tudom, hogy mindez még véletlenül sem ilyen egyszerű, de én nem szeretem az esetleges gondokat, kudarcokat emlegetni, inkább a jó dolgokra összpontosítok. A jó dolgok közé tartozik a közönség is, akikről pozitív benyomásokat szereztem a debreceni meccseinken. Kérem, hogy jöjjenek el a találkozóinkra, buzdítsanak bennünket és tegyenek hozzá legalább annyit az eredményeinkhez, mint azt a korábbiakban tették!”

=Müller Károly=