A bajnokság kezdete előtt újabb óriás tűnt fel a DEAC hokisai között a közel két méter magas és 100 kilós súlyú Jakabfy Csongor személyében. Míg öccse, a hasonló paraméterekkel rendelkező Sámuel már a második debreceni szezonját kezdte el, addig ő 2021-ben még a kanadai Sault College játékosa volt, onnan igazolt együttesünkbe.

Élsportolói karrierje 2015-ben kezdődött a győriek színeiben, ahol az U18-as és az U20-as bajnokságban vett részt. 2018-án elhatározta, hogy szerencsét próbál Svédországban, a Borlange HF, a Halmstad Hammer és Varberg HK nyújtott ideiglenes otthont a fiatal magyar számára. 2020-ban tért haza, itthon Dunaújvárosban talált jeget, 27 meccset vívott az Erste Ligában, 19-et a juniorbajnokságban. 2021-ben két évre ismét a Sault College csapatához távozott, az első idényben 13 pontot szerzett 13 mérkőzésen, a második évben 25 találkozón 34 alkalommal került be a pontszerzők közé, az ACHA II-es bajnokságban. Pár hete igazolt az egyetemista csapathoz, így már debreceni játékosként beszélt a kezdetekről.

– Kissrác koromban Zalaegerszegen laktunk, ott ismerkedtem meg jégkorongozással. Hétévesen öltöztem be először, nagyon tetszett, így az öcsémmel együtt „ott ragadtunk” a hokisok között. Két évvel később Győrbe költöztünk, én pedig csatlakoztam a győri utánpótláshoz. 2009-ben rendeztek egy magyar-finn válogatott meccset a Papp László Sportarénában, amelyet a magyarok nyertek meg büntetőlövésekkel. Engem elvarázsolt az a találkozó, máig a legszebb emlékeim közé tartozik.
Viszonylag korán kapcsolatba kerültem a korosztályos nemzeti csapat keretekkel. Az első U18-as összetartás során Varsóba utaztunk, erre máig nagyon büszke vagyok, mivel a hazámat képviselhettem. 2018–ban kikerültem Svédországba, egy Győrben dolgozó svéd edző biztatására. Hárman utaztunk ki, ketten az U18-as korosztályból, én pedig a juniorok közül.

– Hogyan emlékszel vissza a Svédországban eltöltött időkre?

– Nagyon hideg volt és egy egészen más hokikultúrába kerültünk. Két szezont húztunk le kint, sokat tanultunk, én még maradtam volna, de a Covid sajnos, közbeszólt. Sokáig keresgéltem csapatot, végül rábukkantam a Dunaújvárosra, ahol olyanfajta védőt kerestek, mint én. Ez rendben is lett volna, de én tanulni is akartam, ezért Észak-Amerikába mentem, ahol mód nyílt arra, hogy egyetemi keretben gyógypedagógiai képzésben vegyek részt. Két esztendő multán fizioterápiás asszisztensi képzettséget mondhattam a magaménak. Szerettem volna végigcsinálni a teljes képzést is, de nagyon nehéz volt a már megszerzett érdemjegyek transzferálása. Debrecenben szerencsém volt, pár nappal a gyógypedagógiai pótfelvételi jelentkezések határideje előtt sikerült beadni az anyagomat, akkor kerültem a DEAC-hoz.

– Hogyan fogadott a csapat?

– A srácok igazán kedvezően fogadtak, sokat segítettek az eligazodásban. Nagyon jó volt a hangulat, de az idény eleje nem úgy sikerült, ahogyan mi szerettük volna. Remélem, hogy a rossz periódus gyorsan véget és jönnek majd a győzelmek is!

Jakabfy Csongor
Született: 2000. szeptember 28., Szombathely
Posztja: védő
Testmagasság: 195 cm
Ütőfogás: balos