November 25-én este a Dunaújvárosi Acélbikák együttese látogatott Debrecenbe. Előzőleg október végén, Dunában találkoztunk velük, akkor maratoni hosszúságú büntetőpárbajban nyertek a hazaiak, akik két gyors góllal indították a meccset.

Most egészen másként alakult a találkozó, 54 másodperccel a kezdés után a mieink már vezettek; Dalecky pontosan léptette ki Mihalik Andrist, aki tétovázás nélkül az újvárosi hálóba vágta a pakkot. Az 1. harmadban meglehetősen egyoldalú volt a játék képe, a mieink egy rakatnyi helyzetet dolgoztak ki, ám ezek rendre ki is maradtak. A 2. játékrészben feljebb kapcsolt a vendégcsapat, de szépíteni nem tudtak, két emberhátrányt is kivédekeztük, majd Novotny remekbe szabott találatával fórban növeltük az előnyünket. A 3. etap elején alig több, mint három perc leforgása alatt egyenlített a vendégcsapat, előbb Valtola, majd Szalma sem kapott kellő figyelmet a védőinktől. 55.09-nél Léránt addig ügyeskedett, még össze nem hozott magának egy nagybüntetést 2+2+2 perces bontásban, majd az 58. percben Zalamay nagy bombája tett pontot a találkozó végére.

A meccs első periódusában kicsit koncentráltabb hokival a mieink több gólt is szerezhettek volna, ahonnan már nem volt messze a találkozó végeredményének eldöntése sem. Pedig ezzel számos macerás helyzettől is mentesülhettünk volna. Nem véletlen, hogy gyakran elhangzik a mieink öltözőjében a vezetőedző kérése; tartsuk meg az elért eredményeket! Persze joggal mondhatja bárki, nem zuhantunk össze az egyenlítéstől, felálltunk és megnyertük a mérkőzést, ráadásul még jól is hokiztunk, mit kívánunk még?! Nyugodtan kimondhatjuk; csak annyit, hogy vigyázzanak magukra, amennyiben lehetséges, ezzel a szűkös kerettel különösen!

Bár jelenleg simán a negyedik helyen tanyázunk, a középmezőnyben nagy a zsúfoltság, nem hiányozna a lejjebb csúszás lehetősége. Nem szabad azonban az ördögöt a falra festeni, inkább örüljünk a srácok produkálta színvonalas hokinak, a jó eredményeknek!

Bár György Józseftől kevés dolog áll messzebb, mint a túlzott optimizmus, ezúttal feltétel nélkül dicsért az értékelésében.

– Az energiaszintünk a mérkőzés során végig rendben volt, – jelentette ki – aktívabbak voltunk, mint az ellenfelünk, sokat birtokoltuk a korongot, többet kezdeményeztünk. Nagyon jól kezdtünk, már az első percben vezetéshez jutottunk a nyitó harmadban, majd a másodikban kivédekeztünk egy kettős hátrányt és újra betaláltunk. A 3. harmadban a 2-0-s részeredmény megtartása volt a cél, ennek ellenére rosszul védekeztünk le egy kontrát, majd egy játékszervezési hiba, abból rossz csere következett, ami az ellenfél egyenlítését eredményezte. Mindez azonban nem fogott meg bennünket, előnyben sikerült ismét vezetést szerezni, ami egyben a három pontot jelentette. Gönczi Lajos ezúttal is kiválóan védett, Mihalik Gergő pedig az első teljes meccsét játszotta a felnőttek között, amelynek során hozzátette a magáét a hazai győzelemhez.

Az első hazai gólt szerző Mihalik András így nyilatkozott.

– Nagyon örülök annak, hogy nekem sikerült belőni az elsőt, különösen azért, mert mindjárt a kezdés után esett. Ezzel rákényszerítettük az ellenfelet, hogy változtasson a taktikáján, a gyors gól is megfogta őket, nagy trauma ez azoknak, akik elszenvedik. Az eredmény is örömmel töltött el, mert nem régen játszottunk velük, de akkor egészen más volt a szereposztás. Most sokáig mi vezettünk, később azonban kiegyenlítettek, lehet, hogy kiengedtünk egy picit, ami megbosszulta magát. Szerencsére, a meccs vége felé sikerült a találkozót egy góllal megnyerni. Gönczi Lajoska ismételten remekül védett. A srácokkal együtt nagyon örültünk annak is, hogy a közönség ilyen nagy számban látogatott ki a mérkőzésre és folyamatosan buzdítottak minket.

=Müller Károly=