Az újpestiek felett aratott legutóbbi győzelmünk előtt, több mint egy hétig nem sok örömöt leltünk az Erste Ligában. Végső soron a lila-fehérek elleni győzelem is keserédesre sikeredett, közismert, hogy az ellenfelünk képes volt 0-4-ről is kiegyenlíteni. Ahhoz, hogy ez az esemény oda kerüljön, ahová való, a „kisiklások” rovatba, az ellenkezőjéről kellett bizonyítékot szolgáltatni. Az első alkalmat erre a FEHA19 elleni találkozó kínálta.

A FEHA-DEAC összecsapást színvonalas hokival indították a mieink. Előbb az agilisan játszó Mihalik András villogott, majd remekbe szabott gólok következtek; a nyitó harmad félideje táján előbb Sági talált a vinklibe, majd Spirko zárta le cselsorozatát egy védhetetlen góllal. A 2. etapban már a harmadik emberhátrányt védekeztük ki, majd egy tanítani való háromszögelés után Mihalik András is beköszönt az ellenfélnek. A záró harmadban Spirko A-csoportba illő alakítása, majd Dalecky és légiós társai elsöprő lendületű kiugrása ért gólt. Még egyszer hangsúlyoznánk; nem csak öt gólt, hanem öt elegáns gólt szereztünk, ezekben nyoma nem volt a mai jégkorongban sajnos, teret hódító, brusztolós – csapkodós megoldásoknak, a gólvonalon áterőszakolt korongoknak, ezeket jó volt nézni! Az pedig külön örömünkre szolgált, hogy közben az előnyünk is végig megmaradt.

György József vezetőedző a sikeresen elvégzett munka örömével nyilatkozott.

– Ezúttal is jól kezdtünk – állapította meg a szakvezető –, majd sikerült jól megjátszani a momentumokat. Négy emberhátrányból csupán egy gólt kaptunk, miközben kétszer találtunk be emberelőnyös szituációkban. Összességében kiválóan dolgoztunk a speciális játékhelyzetekben, a kapusunk is nagyszerűen tette a dolgát. Egymás után két mérkőzést nyertünk, ami reméljük, fontos jel arra nézve, hogy talán most már vissza tudunk térni a helyes útra. Ezen a meccsen végre nem izgultam agyon magamat, mivel három találat után végig sikerült fenntartani a megnyugtató, háromgólos távolságot. Kapusunk, Gönczi Lajos nagyon jól állt bele a mérkőzésbe, és végre meg tudta mutatni igazi önmagát. Bízom abban, hogy ezek után visszatér az önbizalma, nemcsak neki, hanem csapattársainak is!

Gönczi Lajos így vélekedett a mérkőzésről és benne a saját szerepéről.

– Nem mondanám, hogy a szó szoros értelmében izgultam, bár ilyenkor mindig van az emberben egy kis drukk. Örültem a lehetőségnek, szerettem volna minden eszközzel segíteni a srácokat. A nehézség leginkább abban rejlett, hogy végig fókuszban kellett tartani magamat, mivel viszonylag kevés lövést kaptam. A nehezebb szituációkban a csapattársaim sokat segítettek; jól érkeztek a kipattanókra, takarítottak a kapunk előterében, ezzel nagyban megkönnyítették a dolgomat. Nem szoktam mérlegelni, mit tartogat az ellenfél következő támadása, arra koncentrálok, hogy megfogjam az érkező korongokat. Természetesen én is nagyon örülök a szép győzelemnek – fejezte be mondandóját a fiatal kapuvédő.

A mieink e hét pénteken a listavezető Budapest Jégkorong Akadémia HC együttesével mérkőznek meg, másnap Dunaújvárosba látogatnak, mindkét összecsapás rendkívül nehéznek ígérkezik.

=MK=

Fotók: Feha19