Idényértékelés György József vezetőedzővel.

– Valamikor december közepe táján beszélgettünk először úgy, hogy már köztudott volt a felnőttcsapat edzői kinevezésed. Jó adag bizonytalanságot éreztem benned akkor, pedig több éves, sikeres játékos, illetve edzői karrier állt már mögötted. Talán túl sok volt hirtelen az összes az elvárás, aminek úgy érezted; meg kell felelned

– Én úgy érzékeltem, hogy az egyesület és a jégkorongszakosztály vezetői megértőek voltak, nem fogalmaztak meg elvárásokat sem a munkámmal, sem a célokkal szemben. Ezt megelőzően, utánpótlásedzőként kevés közvetlen kapcsolatom volt a felnőttcsapattal, ez alól csak a szakosztályvezető volt kivétel. Nyilván azért ismertek, „kéznél voltam”, így megkaptam a lehetőséget, köszönettel tartozom az előlegezett bizalomért. A bizonytalanság valóban ott volt bennem, leginkább azért, mert nem tudtam, milyen problémák és lehetőségek rejtőznek az Erste Ligás csapat „felszíne” alatt, de tudtam azt is, hogy ezeket csak lassan és fokozatosan lehet kiismerni. Szerintem az teljesen normális, hogy a csapatnak is megvoltak a kételyei, hogy kíváncsiak voltak arra, milyen produkciót várhatnak tőlem. Az első hetekben rengeteget beszélgettünk a játékosokkal, két hét is eltelt, mire megkaptam az igazi visszajelzéseket, és lassan elindultunk egy új úton. Akkoriban nem ment túl fényesen a játék, az egész társaság komoly önbizalomhiánnyal küszködött. Ezért arra fektettem a fő hangsúlyt, hogy elhitessem velük: ha a szükséges kemény munkát elvégezzük, akkor előbb-utóbb a sikerhez szükséges önbizalom is megérkezik!

– Könnyen, vagy nehezebben jutottatok túl ezen a perióduson?

– Szerintem gyorsan megtaláltuk a közös hangot, az pedig külön tetszett, hogy nem is voltak komolyabb súrlódások. December közepe táján éreztem úgy, hogy jó irányba tartunk. Ezt jelzi, hogy a bajnoki mérkőzéseken is kezdtek látszani a közös munka eredményei.

– A hazai hokis közvélemény nagyon kedvezően reagált a Magyar Kupa ismételt elnyerésére. Úgy látszik, hogy az ott megszerzett szakmai tekintély messze felülmúlta a várakozásokat.

– A Magyar Kupa nagyon jó visszajelzés volt a városnak, az egyesületnek és a szurkolóknak. Talán a legfontosabb haszna az, hogy visszamenőleg is minősíti az eredményeinket, tekintve, hogy a legtöbb, nálunk jóval nagyobb múltú egyesület nem tudott hasonló eredményt elérni. Edzői pályám meghatározó élménye volt ez a győzelem, bizonyos, hogy életem végéig büszke leszek rá!

– Biztosan nem a véletlen műve, hogy a Magyar Kupa elnyerése után jóval jobban ment a játék az Erste Ligában is. Szerinted a bajnoki meccseken tapasztalt javulás mire vezethető vissza?

– Végig azzal a szándékkal dolgoztunk, hogy odaérjünk a hatodik helyre, ami biztosította volna a playoff-kvalifikáció elkerülését. Sajnos később rá kellett döbbenni, hogy ez nem csupán rajtunk múlik. Az utolsó négy meccsnek nem is volt igazán tétje, de ehhez képest igen jól játszottunk. Január elején Covid-hullám támadta meg a csapatot, három meccsre nem tudtunk kiállni, újabb három találkozón csak a juniorcsapat bevonásával tudtunk jégre lépni. Mindez egyértelműen rávilágított az ifi-junior korosztályos munka fontosságára. A bevont fiatal játékosok közelítik az Este Liga szintjét, közöttük egyre több debreceni fiatal kerül a felnőtthoki közelébe. Amikor kiderült, hogy a hetedik helyen végeztünk, a Titánokat választottuk ellenfélnek. Bár háromból három meccset nyertünk, mindegyik találkozó nagyon nehéznek bizonyult. Vártuk az ellenfelet, az UTE választott ki bennünket, bár nekem csak az volt a lényeg, hogy ne a Csíkszereda legyen. Az Újpesttel kétesélyes párharcot vívtunk, 4-2-es meccsaránnyal jutottunk tovább. Kiemelném, hogy csapatkapitányunk, Berta Ákos oroszlánrészt vállalt a győzelmekben, hasonlóan Hetényi Zoltánhoz, aki az egész szezonban fantasztikusan védett. Az elődöntőben vívott mérkőzések során újabb két játékost veszítettünk el. A Csíkszeredával meccseltünk a döntőbe jutásért. A harmadik mérkőzésen volt a legnagyobb különbség a csapatok között, a következőt megnyertük, az ötödiken pedig végig partiban voltunk. Leginkább a két cserepad hossza közötti különbség döntötte el ezt a szériát az erdélyiek javára.

– Kérlek, értékeld röviden az idényt, amit magunk mögött hagytunk!

– Összességében jó szezont zártunk, az adott feltételek között a maximumot hoztuk ki magunkból. A szakmai munkában a sikereink egyik kovácsa Kecskeméti Áron kollégám volt, aki a videoelemzései mellett a csapatépítésben is rengeteget dolgozott. Amikor megkaptam a vezetőedzői megbízást, azonnal felkértem edzőtársamat, György Istvánt, segítsen a tervezésben és a lebonyolításban, hogy a munkában több szakember elgondolásai érvényesüljenek. Azonnal igent mondott, és az idény során főként a hátvédek képzésével foglalkozott. Csapatunk szakmai munkáját bátran nevezhetem kreatívnak és ötletgazdagnak, remélem a jövő szezonban is hasonló trendek érvényesülnek!

=MK=