Mindazok, akik vették a fáradtságot és áttekintették a DEAC vasárnapi kezdőcsapatának összeállítását, azonnal rádöbbentek, még várakozáson túl is nagy a baj. Molnár Dávid nem gyógyult fel, Vedran Bogesic csak egyszer tudott edzeni a héten, az utolsó utáni pillanatokban kiderült, hogy Mazzag Dániel és Vokla Roland is kidőlt a sorból, Mihalik Gergő pedig szinte a repülőtérről érkezett meg Fehérvárra. Hiányzott az eltiltását töltő Jakub Izacky is, akinek a személyében egy vérbeli befejező csatárt veszítettünk. Hiába akart a szakvezetés négy sorral játszani, juniorokkal kiegészítve is csak három és fél jött össze. Ráadásul szinte dugig tele volt a fehérvári csarnok, ami a szokásosnál is jobban feltüzelte a hazaiakat.

Az első nagy ütést, ki tudja hányadik alkalommal, ismét az első pillanatokban kaptuk, a védelmünk nem állt össze, Dobos akadálytalanul lőhetett a kapunkba. 07.39-nél a meginduló Zohovs húzta magára a debreceni védőket, Csollák előtt a szó szoros értelmében is nyitva volt ajtó-ablak… A két gólos vezetés birtokában is nagy erőkkel támadtak a fehérvári fiatalok, de a mieink sem adták fel a meccset. A 11. percben emberfórba kerültünk, Dalecky pedig nagy gólt ragasztott a hazaiak hálójába. A légiósok jól szervezeték a FEHA játékát, de hiába, Hetényi Zoli eszén nem tudtak túljárni.

A 2. harmad 4. percében Farkas dömöckölte át a pakkot Hetényi mamutja alatt, Sosunov-nál elszakadt cérna, de megúszta 2 perccel. A mieink kivédekezték a fehérvári fórt, éppúgy, mit Bogesic kisbüntetését. A 34. percben éppen Ambrus ült a büntetőpadon, amikor Spirko távoli lövése kipattant, Novotny pedig nem hibázott, feljöttünk szorosra.

A 48. percben megint Spirko adta a passzt, megint Dalecky villant,- kiegyenlítettek az egyetemisták! A mieink elkezdtek agresszív letámadást játszani, ez azonban fokozott veszélyt hordozott magában. Az 54. percben egy fehérvári kontrából Dobos betalált, ám a DEAC Sosunov és Racsinszkij kiállítása alatt, mindent egy lapra feltéve lehozta a kapusát, de vagy Márkus védett, vagy az irányzékkal adódott probléma.

Ezzel a fehérváriak háromból három győzelmet aratva megérdemelten jutottak be az Erste Liga negyeddöntőjébe. Számunkra ez rendkívül szomorú, de szó sincs meglepetésről, ez az ellenfél messze nem azonos az alapszakaszban megismert csapattal, már csak azért sem, mert az „új” légiósaik nem feltétlen gólszerzőként, ám nagyon hatékonyan hozták helyzetbe a magyar játékosokat és a FEHA oldalán létszám-gondok sem voltak. A debreceni alakulat nem az utolsó mérkőzésen veszítette el a továbbjutási lehetőségeit, hanem jóval korábban, ha az első két meccsen úgy hokiznak, mint vasárnap tették, jó eséllyel továbbjutottak volna. A korai búcsú lehetőséget kínál az okok indulatmentes elemzésére, amire néhány napos pauzát követően sort is kell keríteni.

György József vezetőedző ezzel kapcsolatosan a következőket mondotta.

– Meggyőződésem, hogy a szerdai, hazai mérkőzésen úszott el a továbbjutás. Már akkor is megemlítettem, hogy komoly akarati és mentális gondokat észlelek, a játékosaim egy része úgy gondolta, hogy a győzelemhez nem kell kilépni a komfortzónájukból, pedig felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez az ellenfél nem azonos az eddig megismert csapattal. Ez a három meccs rávilágított arra, milyen rövid a cserepadunk, ahogy teltek a napok a létszámgondok egyre égetőbbek lettek, ahelyett, hogy gyógyultak volna a sérült, beteg játékosaink, egyre többen lettek és mostanra már nem tudtuk elviselni Vokla, Molnár, Mazzag és az eltiltott Izacky hiányát. A fehérvári meccsen pályára lépett játékosaim nagyon nagyot küzdöttek, elismerést érdemelnek, amit remélem, nem egyedül tőlem fognak megkapni. Rövidesen a jövőről is beszélnünk kell, hiszen van, ahol már jövő szezon csapatát építgetik – mondta a szakvezető.

=Müller Károly=

Fotó: FEHA19