Feltörekvő sportággá vált a kendó

A DEAC kendószakosztályának edzőjével, Mihalik Hunorral beszélgettünk a sportágról és a jövőbeni tervekről.

A Debreceni Egyetemen akkreditált testnevelésóra keretein belül indult el 2015 őszén a kendóképzés, amelynek sikere azóta is töretlen, sőt egyre inkább növekszik. A kurzus nagymértékben hozájárult ahhoz, hogy 2019-ben megalakult a DEAC kendószakosztálya a Sportért Felelős Államtitkárság “Feltörekvő Sportágak Tehetséggondozó” programja által.

Mihalik Hunor szakosztályvezető többek között arról beszélt, hogy a sportág folyamatosan fejlődik, egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, és a jövőben külföldi hallgatókat is szívesen fogadnak.

– Mennyire elterjedt a kendó Magyarországon?

– A sportág hosszú múltra tekint vissza itthon is. 1982-ben a nagykövetség segítségével indult el a kendó aktivitása hazánkban. A létszámot tekintve egy kis sportszövetséget képviselünk, de annál nagyobb az összetartás. Jelenleg 29 sportegyesület található hazánkban, melyekhez körülbelül 450-500 leigazolt regisztrált versenyző tartozik. Ez más sportszövetséghez képest lehet nagyon pici, vagy éppen vannak nálunk is kisebb egyesületek is, de az előbb említett versenyzői létszám már évek óta stabil, ez pedig nagyon jót jelent számunkra. Az utóbbi pár év okozta nehéz helyzet miatt sem csökkent szerencsére a népszerűségünk, ez pedig sokat elárulhat a kendó jellegéről is. Ehhez a sportághoz elengedhetetlen a türelem, a szorgalom és a kitartás, ezek nélkül az ember nem tud csak úgy beleugrani a páncélba.

– Hol tartunk a többi nemzethez képest?

– A kendó fejlődése úgy gondolom, hogy jó, hiszen versenysportként kiemelkedő helyen vagyunk, a világon mi büszkélkedhetünk a negyedik legjobb hellyel a több mint 64 ország közül. Ez pedig a japán kapcsolati tőkénknek köszönhető, számos japán vívómester fordult már meg hazánkban, akár hosszabb időre is. A szakmai háttér miatt is ilyen jók az eredményeink.

– Hogyan és mikor kapcsolódott össze a kendó és a DEAC?

– A debreceni kendó egyesületnek a története Hajdúnánásról indult, majd 2016-ban alakult ki a kapcsolat a DEAC-cal. Budapestről küldtek engem Hajdúnánásra terepmunkára, mivel volt már múltja ott a kendónak, mi pedig ezt az elgondolást indítottuk újra. Majd miután ismét sikeres lett a hajdúnánási csapat, arra gondoltunk, annak ellenére, hogy itt Debrecenben már létezik egy egyesület, a Bushido harcművészeti klub, miért ne lehetne például az egyetemnek igénye a kendóra. Így kerültünk bele ebbe az akkreditált, fél év időtartamú sportrendszerbe, aminek a mai napig is részesei vagyunk. Azáltal pedig, hogy lehetőségünk van az egyetemista hallgatóknak megmutatni a sportág világát, utánpótlásforrást biztosítunk a debreceni egyesületnek, hiszen akinek megtetszik, át tud igazolni a Bushidóhoz, és versenyszerűen tudja űzni a sportot. Többen azóta már válogatott tagok is lettek.

– Milyen célokkal indulnak az új évnek?

– A jövőképünk az az, hogy fenntartsuk ezt a magas utánpótlásszintet, és szeretnénk más egyetemeket is bevonni majd egy országos, egyetemek közötti versennyel, bajnoksággal. Továbbá a hagyományokat, a Japán eredetű kultúrát megtartani és átadni a fiataloknak. Nyilván hátrányban vagyunk némelyik sporttal szemben, hiszen a kendó nem olyan sport, mint a foci, vagy a kosár, hogy az embernek volt már előtte is lehetősége kipróbálni és tapasztalatot szerezni benne. Arra törekszünk, hogy minél több emberrel megismertessük a sportágat, és a DEAC csapatába külföldi hallgatókat is szeretnénk bevenni.

Draskóczi Aliz