A hetedik helyen telel kézilabdacsapatunk az NB I/B-ben. Márciusban véget ér az alapszakasz, majd a keleti és a nyugati csoport első öt helyezettje a felső-, a többi az alsóházban folytatja. A DEAC kézilabdacsapatának edzőjével, Bíró Imrével beszélgettünk.

A DEAC-nál a szezon előtt a felsőházba jutást tűzte ki célul a szakosztály, és ettől nem is áll messze együttesünk, hiszen az ötödik helyen álló Cegléd hozzánk hasonlóan tíz ponttal rendelkezik. Az elvárásoknak megfelelően teljesített-e eddig a gárda, és mire lehetünk képesek tavasszal, többek között erről is kérdeztük Bíró Imre vezetőedzőt.

– A nyár folyamán jelentős erősítéseket jelentett be a szakosztály, hiszen három játékos érkezett az NB I-ből és egy a másodosztályból. Sokan már feljutásról beszéltek, és úgy vélték, hamarosan ismét lehet élvonalbeli férfi kézilabdacsapata Debrecennek. Ön azonban a realitás talaján maradt, és hangsúlyozta: még nem tartunk ott.

– A debreceni férfi kézilabda életében a két eddigi élvonalbeli csapat, a Debreceni Dózsa, ahol játszottam, és a DKSE, ahol edzősködtem, sajátos utat járt be. Előbbi esetében a rendőrségi háttér biztonságot és egyfajta vagányságot adott a pályán, emellett sok játékos felsőfokú tanulmányokat folytatott, mindez nagyon speciális közeget teremtett. A DKSE-nél volt egy fejlődési folyamat, megnyerték az NB II-őt, majd NB /B-t és végül a legmagasabb osztályba jutottak. A következő időszakban gyorsított folyamaton akartak átmenni, nélkülözve azokat az elemeket, amelyek az önfejlesztő folyamaton alapszanak, emiatt zsákutcába került a klub. A DEAC-nál egy türelmes építkezési folyamat zajlik. Azzal, hogy az NB I-ből igazoltunk játékosokat, sokan hihették, majd magunk mögé utasítunk mindenkit, de a valóság más. Ahogy a közvélemény örömét fejezte ki, úgy a játékosok is, akik úgy gondolták, az érkezőkkel megerősödve előrébb tudunk lépni. Arra azonban nem készültek fel, hogy az újak az ő helyükön is játszhatnak, ezáltal ki nem mondott frusztráció alakult ki. Amikor jöttek a bonyodalmak, és kevesebben lettünk, akkor vették tudomásul, hogy ez a csapat attól lesz továbbra is jó, ha a régiek hozzáteszik, amit eddig is tudtak. Ahogy a többi csapat eredménye is mutatja, ebben a csoportban bárki meg tud verni bárkit. A PLER elleni Magyar Kupa-mérkőzésen is kiderült, hogy hiába áll a harmadik helyen az ellenfél a nyugati csoportban, az otthonukban fel tudtuk velük venni a versenyt. Bár a keleti csoport amúgy is erősebb szerintem, itt kiegyenlítettebb a mezőny.

– Sérülések és betegségek miatt alig volt olyan mérkőzés, amelyre teljes kerettel tudott kiállni a csapat. A szezon során tapasztalt hullámzó teljesítmény ennek tudható be?

– Könnyű lenne erre fogni, de nem feltétlenül igaz. A jelenlegi NB I/B-s csapatok közül a DEAC tud a legkevesebbet edzeni, ugyanis a játékosok többsége egyetemista, míg mások munka mellett kézilabdáznak. A terembeosztás is gondot jelent, csak négyszer tudunk együtt készülni, míg ellenfeleinknél ez a szám hat-hét. A Böszörményi úti Campuson épülő új csarnokkal vélhetően ez a probléma megoldódik, de a játékosok elfoglaltsága továbbra is meglesz. Egy idő után el kell dönteni, hogy a DEAC előrelépésének ez egyfajta záloga, vagy akadálya. Ha előbbi, azt el kell fogadnunk, a másik esetben viszont meg kell fontolnunk, hogy mit lehet tenni a fejlődés érdekében.

– Az utánpótlás mindenesetre biztosítottnak tűnik, hiszen több saját nevelésű játékos rendre szerepet kap, nem mellesleg az ifi jól szerepel a korosztályos bajnokságban és a felnőtt NB II-ben is.

– Az ifi valóban jól teljesít, és igen jó játékot produkál, de ezt külön kell kezelni az NB I/B-től. Azok a játékosok, amik mindhárom területet megtapasztalták, érzik a különbséget. Egy komplett ificsapatot nem lehet átemelni a felnőttbe. Lesznek, akik felkerülnek, de ehhez idő és türelem kell, nem megy ujjcsettintésre, végig kell járni az utat. Nincsenek csodák ebben a sportágban, a kiemelkedő tehetségeknek is szükségük van tapasztalatszerzésre. Kathi Pétert hoznám fel példának. Elég hányatott életű játékos volt a felnőttcsapatban, mert kevés időt töltött a pályán, de a Covid és sérülések miatt nagyobb szerepet szántam neki, és azóta kirobbanthatatlan, amit a többiek is elfogadnak. Amikor kevés lehetőséget kapott, mindig éreztem, hogy van benne hiányérzet, most viszont három fronton, az NB I/B-nem, az NB II-ben és az ifibajnokságban is helyt kell állnia, meccshiánnyal tehát nem küzd, emellett az egyetemen is tanulmányokat folytat, ami nem egyszerű feladat.

– Sok pihenő nincs, hiszen az új év első hónapjában már Ligakupa-mérkőzéseket játszik az együttes…

– Január 3-án már elkezdjük a felkészülést. A Ligakupa menetrendje még kérdéses, mert a Gyöngyös kérte, ha lehet, itt kerüljön sor mind a két mérkőzésre, mivel a csarnokukat felújítják. Ebben a sorozatban még az Eger ellen is vár ránk két találkozó, míg a Mezőkövesddel egy. Emellett a Kassa jelezte, játszana velünk egy edzőmeccset, és tervbe van véve, hogy a Nyírbátor ellen is pályára lépünk.

– Az alapszakasz után összevonják a két NB I/B-s csoportot, így Dunántúlra is utazni kell. Ez mennyire okoz majd nehézséget?

– Ez nemcsak nekünk, hanem a többi csapatnak sem lesz egyszerű, főleg a jelenlegi helyzetben, amikor a Covid miatt mindenhol vannak hiányzók. Ha azonban ezzel az összevonással jobb lesz a magyar kézilabda, a végén meghajolok, de most még szkeptikusan állok az átszervezés előtt.

– Az ilyenkor kötelező kérdés: lesznek változások a keretben?

– Még nem tudjuk. Sajnos Balázs Sándor hosszabb időre kidőlt, a vállműtétje után öt hónap a rehabilitáció, tehát ebben a szezonban valószínűleg már nem játszhat. Megnézzük, milyen lehetőségeink vannak, de úgy gondolom, ha Fábián Vince és Rédei István visszatér, akkor megindul a fejlődési folyamat.

– A szezon előtt kitűzött cél, a felsőház elérése tartható?

– Ahogy el tudtunk veszíteni mérkőzéseket egy góllal, talán eljutunk oda is, hogy ez átfordul. Sokat jelenthet, hogy az alapszakaszban két idegenbeli és öt hazai bajnokink van hátra, bár nem mindig sikerült élvezni a hazai pálya előnyét. Fontos tényező lesz az is, miként oldjuk meg, hogy mindenki megfelelő játékidőhöz jusson. Ha ez zökkenőmentesebb lesz, mint az ősz folyamán, akkor ott tudunk lenni az ötödik hely környékén. Reméljük, hogy fölötte, és nem alatta.

Nyitrai Daniella

Az NB I/B Keleti csoportjának állása