Gyenge rajtját heroikus hajrával feledtette DEAC férfi kosárlabdacsapata a Zsíros Tibor K&H férfi Magyar Kupa döntőjében, de végül egy hajszállal, 67-64-re mégis alulmaradt a Falco Vulcano-Energia KC alakulatával szemben. Kovács Adrián legénységének nyakában szépen csillog az ezüstérem is, melynek megszerzése a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club kosárlabda-szakosztályának eddigi legnagyobb sikere.

Tizennyolc éve, egészen pontosan 2003. április 13-án járt utoljára a kosárlabda Magyar Kupa döntőjében hajdúsági illetőségű együttes. A DEAC elődje, a Debreceni Vadkakasok akkor hazai környezetben, a Főnix Csarnokban, mintegy 4500 néző előtt fogadták az Atomerőmű SE gárdáját. Maga a találkozó nem alakult fényesen a cívisvárosiak számára, hiszen az ASE gyakorlatilag már az első negyedben eldöntötte a trófea sorsát. Azóta felcseperedett egy generáció városunkban, mely nem láthatta övéit rangos címért küzdeni. Egészen vasárnap estig. A finálé kedvező előjelekkel indult, hiszen egyrészt időpontja Debrecen város napjára került, másrészt Kovács Adrián ötvenedszer ülhetett vezetőedzőként a DEAC kispadján. Minden klappolni látszott.

Az első felvonás átka azonban még ennyi idő távlatából is érvényesült, és minden óment felülírt. A nyitónegyed tizedik percéig nem született fehér-fekete mezőnykosár, míg a szintén nehézkesen kezdő, hat vesztes kupadöntő utáni első győzelmükre hajtó szombathelyiek lassacskán elkapták a fonalat, és jelentős előnyre tettek szert. Leginkább Perl Zoltánnal gyűlt meg a baja a mieink védelmének, a Falco pedig teljesen bedeszkázta saját gyűrűjét. A játékrész végén Hines és Moody révén azért meghaladta a 2003-as teljesítményt a DEAC, de korán kikristályosodott, hogy ez édeskevés lesz az áttöréshez. (6-17)

Polyák becserélése üde színfoltot hozott az egyetemi gárda játékába, kapitányunk zsinórban hét egységgel szállt be az aranycsatába. (13-22) Az eladott labdák számát viszont továbbra sem sikerült redukálni, így a távolság nemhogy nem csökkent, de folyamatosan nőtt a felek között. (16-31) Hines zsákolása egy rövid periódusra életet lehelt támadásainkba, de a tizenöt pontos hátrány megmaradt a félidőre. (24-39)

Abba a halvány szalmaszálba kapaszkodhattak Somogyiék, hogy a két csapat márciusi, Oláh Gábor utcai bajnokiján a nagyszünetet követően a mostaninál tetemesebb deficitet is képesek voltak ledolgozni. Moody kosarasaival el is kezdték a felzárkózást fiaink, majd Molnár Márton két kettesével hosszú idő után tíz alá faragták a különbséget. (37-45) Elképesztő tempót diktáltak a hajdúságiak, Drenovac is belelendült, kinek vezetésével a harmadik negyed végére mindössze egylabdányi differencia állt a Ludovika Aréna eredményjelzőjén. (45-48)

Mi több, hamarosan az áhitott fordítás is összejött, Polyák remek passzát Hines értékesítette látványos mozdulattal, a debreceni kispad pedig valósággal „felrobbant”. (49-48) A kedélyeket Váradi 3+1-es akciója hűtötte le, mely után ismét a sárga-feketék álltak jobban, majd Keller is Barac is megvillant – újra ellépett a Falco. (51-58) Ezek után már csak az volt a kérdés, hogy maradt-e még elég energia a fiúkban egy végső rohamra. A sorsdöntő dobások azonban rendre kimaradtak, így Gasper Okorn együttese emelhette a magasba a kupagyőztesnek járó serleget. A vereség ellenére minden elismerés megilleti az Egyetemi Klub játékosait és szakmai stábját – ne feledjük, jelenleg ez az ezüstmedál csillog a legfényesebben a szakosztály vitrinjében.

Falco Vulcano-Energia KC Szombathely – DEAC 67-64 (17-6, 22-19, 9-20, 19-19)

FALCO: Anderson 7/3, VÁRADI 10/3, Benke 6, Bruinsma 4, Keller 7

Csere: PERL 20, BARAC 11, Lake 2.
Vezetőedző: Gasper Okorn

DEAC: MOODY 11, Somogyi -, Guyton -, Hines 10, TÓTH 12.
Csere: Molnár M. 4, Drenovac 8, MOORE 9, Polyák 10/6.
Vezetőedző: Kovács Adrián

Kovács Adrián:- Mindenki láthatta, hogy nehezen kezdtünk, megremegtek a kezek a tét súlya alatt. A kidolgozott helyzeteink megvoltak, de ezeket alacsony százalékkal tudtuk értékesíteni. Érződött a döntős tapasztalat hiánya is, a szombathelyiek ebben a tekintetben nagyobb rutinnal rendelkeznek. A félidőben rendeztük a sorokat, és nagy harcra késztettük a Falcot. Ekkora előnyt a bajnoki címvédőnek nyilvánvalóan nem lehet adni, így a végső győzelem elmaradt. Mindent egybevéve örülnünk kell az ezüstéremnek – még ha ez most nem is egyszerű – azt gondolom, büszkévé tettük a szurkolóinkat, az egyetemet és a várost is.