A 2022-23-as kiírás küzdelmei ugyan még javában tartanak, de a DEAC kosárlabda szakosztályának vezetősége már elkezdte az építkezést a következő szezonra. Első lépésként Andjelko Mandics vezetőedzővel sikerült megállapodniuk, akivel az alapszakasz második felében bravúrosan szerepelt a csapat, s végül kiharcolta a rájátszásba jutást. A szakemberrel a szerződéshosszabbítás mellett a hátralévő mérkőzésekről, a fiatalok szerepéről, illetve a nyári keretépítésről beszélgettünk.

A vezetőség még a szezon befejezése előtt megkeresett a hosszabbítással kapcsolatban, mely egy pozitív visszajelzés is a munkádat tekintve. Gyorsan megszületett a megállapodás, ezek szerint a részedről sem volt kérdés, hogy szívesen folytatnád a megkezdett munkát.

Tényleg egy villámgyors megállapodás volt, nagyon örültem, hogy a következő szezonra is felajánlották a vezetőedzői pozíciót, és egyben nagy megtiszteltetés is számomra. Szerencsére jól sikerült az alapszakasz vége, s bár elég nehéz helyzetben vettem át az irányítást, végül sikerült kiharcolni a rájátszást. Bár a négy közé jutás nem sikerült, idén is szeretnénk a lehető legelőrébb végezni, de azt is megígérhetem, hogy a következő idényben is keményen fogunk azért dolgozni, hogy szép eredményeket érjünk el.

A következő szezon lesz a negyedik idényed Debrecenben, ez az idő azért már több, mint elég ahhoz, hogy alaposan megismerd a várost és a klubot. Milyen érzés itt dolgozni?

Nagyon jól érzem magam Debrecenben, de azt tudni kell rólam, hogy én nem is dolgoznék olyan helyen, ahol ez nem így van, egész egyszerűen nem tartom egészségesnek. A klub profi szinten működik, mindenki tudja a saját szerepét, szakmailag és emberileg is kiváló a kapcsolatom az itt dolgozókkal. A város és az egyetem összefogása azt gondolom, hogy példaértékű, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kiváló a sportélet. Debrecen egy gyönyörű és élhető város, bár a belvárosban megmondom őszintén, hogy olyan sokat nem tartózkodom.

Hogyan értékeled az alapszakasz második felét, illetve a negyeddöntős búcsút?

Az utolsó tíz fordulóból nyolcszor is győztesen hagytuk el a pályát, kikaptunk a Körmendtől és az Albától, ami annak tükrében, hogy mindkét együttes elődöntőt játszik, szerintem minden csapatnál benne van a pakliban. Több bravúrgyőzelmet is arattunk, de a kulcs az volt, hogy a játékosok is megértették, hogy sokkal többre képesek csapatként, és az senkinek sem jó, ha egyénieskedve rossz eredményeket érünk el. Nyilván játékban is voltak változások, de az sikeresség kulcsa a mentalitásban és a megfelelő hozzáállásban keresendő. A negyeddöntőben a Falco jutott nekünk, és nem lenézve a többieket, de szerintem ők most a legerősebb csapat Magyarországon. Az látszott a párharc során, hogy playoff tapasztalatuk és a nemzetközi kupaszereplések hatalmas előnyt jelentenek számukra, ők sokkal jobban hozzá vannak szokva ehhez a légkörhöz, mint bárki más. Picit sajnálom, hogy nem tudtunk legalább egy meccset nyerni, de a mutatott játékkal sem vagyok elégedett, hiszen csak időszakosan sikerült megnehezíteni a dolgukat. Összességében elmondható, hogy a saját szintünk alatt kosárlabdáztunk, melyben szerepe lehetett annak is, hogy az alapszakaszban mutatott hajrá mentálisan és fizikálisan is sokat kivett belőlünk.

A szezon hátralévő részében az 5. hely megszerzése, a jövőre való építkezés, esetleg a fiatalok szerepeltetése lesz a legfontosabb?

Az mindenki számára egyértelmű, hogy az ötödik helyen mindig jobb végezni, mint a nyolcadikon, illetve az is fontos, hogy a szurkolóink, a klub és magunk miatt is becsülettel kell befejeznünk ezt a szezont. A motiváció kérdése ilyenkor nagyon fontos, hiszen érthető módon mindenki csalódott, de össze kell szednünk magunkat, minden negatív gondolatot ki kell zárni, és a legjobbunkat kell nyújtani. A jövő szempontjából a fiatalok építése is feladat, ám azt gondolom, hogy az ő szerepeltetésük eddig is jó úton haladt, az U20-as döntő, a MEFOB és a Piros-csoport rájátszása miatt, most nekik is van dolguk és lehetőségük bőven. A legfontosabb, hogy szerintem szépen fejlődtek az idény során, és sikerekben sem volt hiány.

Mikor átvetted a csapatot, kiemelted, hogy hiszel ebben a keretben, és képesnek tartod arra, hogy a kilátástalan helyzet ellenére is elérje a rájátszást. Tudjuk, hogy a sportban nincsen ha, de mégis, eljátszottál a gondolattal, hogy meddig juthatott volna a csapat ha hamarabb veszed át, vagy esetleg a szezon kezdetétől te vagy a vezetőedző?

Azt látni kell, hogy az elején nem a legszerencsésebben volt összerakva a csapat, illetve sok egylabdás meccs is volt, amik nem jól alakultak a számunkra. Ugyanakkor én azt vallom, hogy a szerencsét ki kell érdemelni, nem gondolom, hogy a srácok jobb játékokká váltak volna a szezon második felére, a döntő az volt, hogy sikerült csapatként összezárnunk. Reálisan nézve szerintem sok dolognak kellett volna jól alakulnia a szempontunkból, hogy négybe jussunk, ha nem a Falcoval játsszuk a negyeddöntőt, vagy kicsit korábban áll össze a társaság, de ezeken filozofálni tényleg nem sok értelme van a sportban.

A következő szezon után eltörlik a fiatal szabályt az első osztályban. Te hogyan állsz hozzá ehhez a kérdéshez?

Sokszor lenyilatkoztam már, hogy én nem vagyok feltétlenül híve az „adminisztratív perceknek”, mert ha egy fiatal játékos tehetséges, és eleget dolgozik, akkor úgyis megkapja a lehetőséget. Az, hogy két magyar játékosnak kell lenni a pályán, viszont abszolút támogatom, s mivel szűkül a magyar piac, így a fiatalok is megfelelő szerepet fognak kapni.

Mikor kezdődik meg az építkezés a következő szezonra, és mik a legfontosabb lépései?

Ahogyan azt mondtam, most a legfontosabb, hogy ezt a szezont becsülettel befejezzük a fair play szellemiségében. Vannak elképzelések és ötletek, a stáb már dolgozik azon, hogy a lehető legideálisabban össze tudjuk rakni a keretet. Az első lépés, hogy el kell dönteni, hogy a jelenlegi keretből kiket szeretnénk és tudunk megtartani, majd a magyar magot kell kialakítani, s ezt követően térhetünk rá a légióskiválasztásra.