A 2019-20-as szezon az ismert okok miatt félbeszakadt, s mivel a szövetség már befejezettnek tekinti az idei kiírást, így nem maradt más, mint a csonka idény értékelése. Ugyan nem hirdettek végeredményt, de a huszonegy lejátszott forduló elég arra, hogy végig vegyük a játékosok teljesítményét. Többrészes sorozatunk negyedik fejezetében a dobóhátvédek játékát vesézzük ki. Ugyan kettesben is többen megfordultak a pályán, ezt a posztot elsősorban Jahenns Manigat és Polyák László vitte el.

Korábbi részek:

1.rész: Centerek

2.rész: Erőcsatárok

3.rész: Kiscsatárok

Jahenns Manigat
A kanadai második szezonját töltötte a DEAC-ban, nem véletlenül hosszabbította meg a vezetőség a szerződését az első év után. Igazi közönségkedvenc volt, aki nem csak a mutatott játékával, de a közvetlen személyiségével, és a csapaton belül betöltött szerepével is kitűnt.
Huszonegy találkozóból tizenhat alkalommal volt kezdő, s átlagosan közel 28 percet töltött a parketten. Számai nem sokat változtak a 2018-19-es szezonhoz képest, 11.1 pontja, 4.1 lepattanója, 3.5 gólpassza és 1.3 szerzett labdája gyakorlatilag megegyeznek a tavalyival. Egyénileg és csapatszinten is jó védőnek számít, önzetlen csapatjátékos, aki óriási energiákat visz fel a pályára. Hiába lett erősebb Kovács Adrián Kerete, mint volt Berényi Sándoré egy szezonnal korábban, Jay mindkét csapatban vezér tudott lenni.
Negatív oldalra ugyanakkor a játékának legfontosabb eleme kerül, méghozzá a hárompontos dobások. Hiába szerzett több mint két triplát mérkőzésenként, tíz százalékkal romlott előzőévhez a hatékonysága (32%), ráadásul úgy, hogy Tóth Ádámmal a festékben azért neki is jóval több helye volt. Bár valamelyest pontatlanabbul célzott idén, összességében jó teljesítményt nyújtott, újra vezére tudott lenni a csapatnak, sokan örülnének, ha harmadik szezonjára is maradna Debrecenben.

Polyák László
A DEAC csapatkapitánya a 2019-20-as szezonban is stabil teljesítményt nyújtott, nem véletlenül töltötte a magyar játékosok közül a második legtöbb időt a pályán. Kovács Adrián is bízott benne, 21 fellépésből kilencszer volt kezdő, ráadásul a végjátékokban is rendre szerephez jutott.
Mezőnymutatója (45%) és a hárompontos dobásai (41%) rendben voltak, és bár nem hozott csillagászati számokat idén sem, nagyon hasznos láncszeme volt a csapatnak. Valamivel több, mint 18 percet kapott mérkőzésenként, és volt több, kifejezetten jó mérkőzése is, a Kaposváron két ponttal megnyert összecsapásnak például egyértelműen ő volt a hőse. Bár volt több gyenge fellépése is, melyeken szinte észrevehetetlen volt, a sokak által nem kedvelt „piszkos” munkát rendszeresen elvégezte, akár ment neki a játék, akár nem. Összességében jó szezonja volt, bizonyította, hogy jövőre is lehet rá számítani (amennyiben sikerül megállapodni a hosszabbításról), még akkor is, ha a bevezetésre kerülő fiatal-szabály nem biztos, hogy kedvezni fog a játékperceinek.