Hétfőtől Kovács Márk irányítja a DEAC férfi kosárlabdacsapatát, miután a klub vezetősége elfogadta Pethő Ákos lemondását az újonc Fót elleni hazai vereséget követően. A novemberi válogatott szünetig megbízott szakember beszélt a váratlan lehetőségről, a szakmai stáb munkamegosztásáról, a gyengébb szezonkezdés okairól, valamint arról is, milyen párhuzamot lát saját, illetve testvére, Kovács Adrián hét évvel ezelőtti kinevezése között.

Mennyire érte váratlanul, hogy hétfőtől már vezetőedzőként kell irányítania a DEAC-ot?

-Előzetesen egyáltalán nem számoltunk ezzel a szituációval, és nagyon sajnáljuk, hogy így döntött Ákos. Most viszont muszáj előre tekintenünk, meg kell próbálnunk kimozdítani a csapatot a jelenlegi helyzetből. A szakmai stábbal sokkal többet dolgozunk, hiszen egyrészről most kevesebben lettünk, másfelől ez a felállás most mindenki számára új. A játékosok szerintem jól fogadtak bennünket, a hozzáállással és az elvégzett munkával is elégedettek lehetünk.

Jávor Barnával együtt vették át a csapatot, milyen munkamegosztásra lehet majd számítani?

-A legfontosabb döntéseket együtt hozzunk meg, a feladatokat pedig igyekszünk felosztani egymás között. Mindenkinek meg van a saját része az edzéseken, de ez a foglalkozásokra és a mérkőzésekre való felkészülésekre is igaz, a meccseken viszont én fogom irányítani a csapatot. Azt még fontos megemlíteni, hogy a B-csoportban szereplő U23-as csapatot így Kovács Imre veszi át, így ezt a feladatkört is házon belül oldottuk meg.

Miben látja a gyengébb kezdés okát?

-A csapat a nyár folyamán nagyban átalakult, az új érkezők mellett az átlagéletkor is drasztikusan lecsökkent, ezzel pedig a szerepek is megváltoztak. Valóban, a 0-4-es kezdés nem néz ki jól, de véleményem szerint a mérlegünk nem tükrözi a csapat valódi erejét és minőségét. A Honvéd és a Kaposvár ellen is csak az utolsó támadásban dőlt el a mérkőzés, ráadásul utóbbi ellen csak három légióssal álltunk fel. Az előző fordulóban a Fót ellen is szoros meccset játszottunk, igaz itt már nem azon a szinten játszottunk ahogy szerettük volna, és elvárjuk magunktól. Nem volt tehát eddig túl sok szerencsénk, és bár mindig van hova fejlődni, most az a legfontosabb, hogy a lehető leghamarabb meg tudjuk szerezni az első győzelmünket, mert jelen állapotunkban ez tudja most a legtöbbet segíteni.

Mennyire nehéz átvenni ilyenkor egy csapat irányítását? Milyen változtatásokat lehet ilyen rövid idő alatt eszközölni?

-Tény, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben, de sem nekünk edzőknek, sem a csapatnak nem szabad megállnunk, és azon keseregnünk, hogy mi lett volna ha. Dolgoznunk kell tovább, reagálni a kialakult szituációra és bíznunk kell saját magunkban. Az első lépés, hogy fejben összerakjuk magunkat, mentálisan sokkal erősebbnek kell lennünk, és le kell vetkőznünk a frusztrációinkat. Túl nagy változtatásokat nem is lehet, és nincs is értelme végrehajtani ennyi idő alatt, egy-két apróbb taktikai módosítás van most tervben, amire jól reagált a csapat, és bízom benne, hogy lépésről-lépésre tudunk majd fejlődni.

A megbízatása a novemberi válogatott szünetig tart. Miben állapodtak meg a vezetőséggel, ez csak átmeneti megoldás, vagy akár tovább is folytatódhat a munka?

-Most a legfontosabb az, hogy a csapat meginduljon felfelé, minden más csak másodlagos. Első körben szeretnénk a lehető legjobban, a legnagyobb fókusszal és alázattal elvégezni a ránk bízott feladatot, és segíteni a csapatnak. Ha úgy alakul, akkor természetesen ugyanebben a szemléletben folytatjuk tovább a munkát, de egyelőre most még mindig csak a következő meccs lebeg a szemünk előtt.

Öt mérkőzésen biztosan irányítja a csapatot. Milyen célokat tűzött ki erre az időszakra?

-Véleményem szerint most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azon gondolkodjunk, hogy két, három, vagy akár öt hét múlva mi lesz. Ezzel abszolút nem kibújni akarok a kérdés alól, természetesen a lehető legtöbb meccset szeretnénk megnyerni, de ahogy korábban is mondtam, most a legfontosabb, hogy átlépjük a saját árnyékunkat, és utána napról-napra tovább fejlődjünk.

Szembetűnő a párhuzam, hogy a testvéréhez, Kovács Adriánhoz hasonlóan nagyon fiatalon kapja meg a lehetőséget a DEAC első csapatánál.

-Adriánnal jó a kapcsolatunk, gyakran beszélünk telefonon, még akkor is, ha most mind a ketten nagyon elfoglaltak vagyunk. Igen, nagyon érdekes, hogy ő egy hónappal a 26. születésnapja előtt, én pedig egy hónappal utána kaptam meg a lehetőséget. A kettőnk története annyiban más, hogy ő a szezon elejétől építhette a csapatot, és már a nyár folyamán készülhetett a feladatra, nekem pedig most hirtelen jött minden, gyorsan kell reagálni a kialakult helyzetre. Igyekszem hozzá hasonlóan megragadni a lehetőséget, de most egyelőre nem az egyéni céljaim lebegnek a szemem előtt, a legfontosabb az, hogy a csapat kijöjjön a hullámvölgyből, és elkezdje gyűjteni a győzelmeket.