A cívisvárosba látogatott a DEAC-Tungsram újdonsült vezetőedzője, David Dedek, stábunk pedig kapott az alkalmon, és meginterjúvolta az ötvenegy esztendős szlovén szakembert. A fehér-feketék frissen kinevezett mestere messzemenő jóslatokba egyelőre nem bocsátkozott, ellenben szurkolóbarát kosárlabdát ígért a hajdúsági szimpatizánsoknak.

DEAC: Mielőtt belevágnánk a közös jelent érintő kérdésekbe, tegyünk egy rövid időutazást karrierje legelejére: mikor és minek hatására döntött úgy, hogy az edzői pályára lép?

David Dedek: – Még utánpótlás játékos voltam, amikor az akkori trénerem megkérdezte, hogy lenne-e kedvem gyerekekkel foglalkozni. Mivel én az esti órákban jártam edzeni, délután részt tudtam venni a kicsik foglalkozásain, úgyhogy igent mondtam a felkérésre. Rendhagyó módon az első évben még csak megfigyeltem a fiatalokat, igyekeztem minél több dolgot magamba szippantani a velük dolgozó szakemberek módszereiből. Ezt követően aztán beindult a saját edzői pályafutásom is, vezetőedzői feladatokat kaptam, és huszonnégy éves koromra már felnőtteket irányíthattam Szlovéniában.

Csaknem két évtizedet töltött Lengyelországban, ahol szép sikereket ért el klubjaival. Mi sarkallta mégis arra, hogy a járt utat a járatlanra cserélje, és elfogadja a DEAC ajánlatát?

– Új kihívásokra vágytam, és úgy éreztem, hogy a debreceni együttes megfelelő állomás lehet a következő lépés megtételére. Természetesen ennyi idő után semmilyen szempontól sem egyszerű váltani, azonban az itteniek mindent megtesznek annak érdekében, hogy megkönnyítsék számomra ezt a folyamatot. Még ismerkedem a magyar mezőnnyel és az átigazolási piacot is böngészem, de ebben a tekintetben is megkapom a szükséges segítséget. Nagyon örülök annak, hogy a DEAC vezetősége bizalmat szavazott nekem és elképesztően várom a bajnoki rajtot is, de persze addig még rengeteg a teendő.

Úgy értesültünk, hogy az imént említett ismerkedés részeként vasárnap a helyszínen tekintette meg az Egis Körmend-Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét elődöntős párharc ötödik mérkőzését. Mik az első benyomásai a magyar élvonalról?

– Korábban leginkább a Falco-ról voltak információim, mivel két évvel ezelőtt ellenfélként szembe kerültem velük a Bajnokok Ligájában. Mióta viszont elkezdtük a tárgyalásokat, kiemelt figyelemmel kísérem a magyar NBI-et; több összecsapást is visszanéztem az idei szezonból, a hétvégén pedig személyesen is eljutottam Körmendre. Véleményem szerint színvonalas a pontvadászat, az alakulatokat jó játékosok alkotják, míg a játék jellemzően rendkívül fizikális. Remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban minél több gárda mérettetheti majd meg magát a nemzetközi porondon is.

Hogyan foglalná össze edzői filozófiáját? Milyen beállítottságú DEAC-ra számíthatnak a szurkolók a 2022-23-as idényben?

– A fő célom az, hogy képesek legyünk magas intenzitással kosárlabdázni egész meccseken át. Támadásban szeretném, hogy amikor csak lehet, gyors kosarakat szerezzünk, felállt védelem ellen pedig hogy effektíven járjon kézről kézre a labda. Emellett a legfontosabb, hogy maximálisan kiszolgáljuk a közönséget: látványos, szórakoztató játékot tervezek. Mindnyájunk érdeke, hogy megteljenek az Oláh Gábor utcai Sportcsarnok lelátói.

Ejtsünk néhány szót a 2022—23-as keret kialakításáról is, mely még igencsak hiányos: Milyen típusú kosarasokat keres?

– Egyelőre tartózkodnék a konkrét részletek megszellőztetésétől. A piac jelenleg napról napra változik, így nem szeretnék felelőtlen ígéretekbe bocsátkozni, valamint nem szeretnék teret engedni a külső nyomásnak sem. Annyit elmondhatok, hogy pillanatnyilag a magyar játékosok szerződtetése a prioritás, és csak ezt követően fogjuk kiválasztani a légiósokat.

Mikor kezdik meg a felkészülést?

– Augusztus elején már alapozni fogunk, majd fokozatosan beemeljük a taktikai elemeket is, kialakítjuk a rendszerünket. Próbálunk felkészülési mérkőzéseket is lekötni, hogy az őszi startra összecsiszolódjunk a játékosokkal, és hogy addigra mindenki otthonosan mozogjon az új szisztémában.

Ugyan a jelenlegi körülmények fényében még lehetetlennek tűnik bármit is jósolni az előttünk álló kiírásra, mégsem álljuk meg, hogy megkérdezzük: milyen eredménnyel lenne elégedett a szezon végén?

– Csapatszinten valóban nincs még értelme ilyesfajta jövendöléseknek, de azt elárulom, hogy én fordulóról fordulóra gondolkodom. Mindig csak az éppen előttünk álló feladatra koncentrálok, kizárólag az aktuális csatát akarom megnyerni.