Polyák: Meg kell találnunk a stabilitást!

Hét fordulót követően 2-5-ös mérleggel jelenleg a tabella 11. helyén áll a Debreceni Egyetem alakulata az első osztályú kosárlabda bajnokságban. Az eddigi szereplés okairól, a szezon kezdetén kitűzött célok elérésének lehetőségéről és a fiatalok szerepéről Polyák László csapatkapitánnyal beszélgettünk.

Tudtuk, hogy nem lesz könnyű a sorsolás a bajnokság elején, mégis mennyire vagy elégedett az eddigi szerepléssel?

-Elégedettnek semmiképpen sem mondanám magam. Az első hét fordulóban tényleg nagyon nehéz meccseink voltak, de bíztam benne, hogy a Sopron, a Falco és az Oroszlány elleni meccsekből legalább egyet, de reménykedtem, hogy akár kettőt is megnyerhetünk. Sopronban még nem állt össze a csapat, sok volt a sérültünk is, a másik két együttes ellen, viszont tényleg csak az utolsó másodpercekben dőlt el a meccs. A szerencsén is múlt, de nyilván rajtunk is, hiszen nem koncentráltunk eléggé az utolsó támadásokban. Sajnos így most a Magyar Kupán való részvételünk komoly veszélybe került, viszont a következő fordulókban reálisan nézve is megindulhatunk felfelé. Ahhoz, hogy az alapszakasz felénél az első nyolcban legyünk, a hátralévő hat meccsből minimum négyet, de inkább ötöt hoznunk kellene, amire egyébként képesnek is tartom magunkat. Hosszabb távon pedig továbbra sem változtak a céljaink, szeretnénk kiharcolni a rájátszást.

Az Oroszlány elleni meccs után David Dedek vezetőedző kiemelte, hogy néhány játékos fejben nem érkezett meg a mérkőzésre. Csapatkapitányként ezt hogy láttad belülről?

Pályán kívülről, illetve az oldalvonal mellől lehet, hogy másként látszott a mérkőzés, én ennek kapcsán, csak arról tudok nyilatkozni, hogy belülről hogyan éltem át. Azt a pályán is éreztük, hogy volt különbség az első és a második félidő között. Tudtuk, hogy az OSE jól szedi a támadó lepattanókat, és a pontjaik közel felét tranzíciókból szerzik, mégis ebben a két tényezőben voltak nagyon erősek az első húsz percben, aminek köszönhetően 46 pontot kaptunk, ami rengeteg. Én is úgy látom, hogy későn ébredtünk, s bár a fordulás után jelentős javulást mutatott a játékunk, sajnos ezúttal is elvesztettünk egy egylabdás meccset. A Falco elleni meccsel ellentétben most a miénk volt az utolsó dobás, de sajnos a sorsdöntő tripla kimaradt.

Egy pontos hátrányban, kétszer is hárompontossal próbálkoztunk az utolsó támadásban. Ha hozzád került volna a labda te is így tettél volna?

Az utolsó próbálkozásnál azt gondolom, hogy igen, nagyon kevés volt már csak hátra, és ezen a szinten az egy tiszta és jó dobás volt. Az azt megelőző próbálkozásnál lehet, hogy én inkább a betörést választottam volna, ugyanakkor Bálintot is megértem, hiszen ő az egyik legjobb kezű játékosunk, számtalan ilyen szituációt érékesített már, egyáltalán nem lehet hibáztatni őt ezért a vállalásért.

A mérkőzés egyik legnagyobb pozitívuma az volt, hogy a második félidőben kétszámjegyű hátrányból egy színtiszta magyar ötössel sikerült visszajönni, ráadásul két U23-as korú játékos is pályán volt.

A fiatalokra tényleg egy rossz szavunk nem lehet, hiszen mind az edzéseken, mind a meccseken nagyon odateszik magukat, ráadásul a Piros-csoportban is emberfeletti, amit hétről-hétre művelnek. Védekezésben, lepattanózásban, de szinte a játék összes elemében hozzá tudnak tenni, mindig nagyon hasznosan szállnak be a játékba, most is nagyon kellettek, hogy meg tudjunk indulni felfelé. Abban az ötösben szerintem az adott napon a legjobb formát kifogó játékosok voltak, de kellett hozzá az az energia is, amit az U23-asok beletettek a játékba, és az átragadjon a többiekre is. Lehet, hogy későn találtuk meg ezt a formációt.

Ha már a felfelé indulást említetted, mi a legfontosabb tényező, hogy ez a bajnokságban is megtörténjen?

A stabilitást kellene végre megtalálnunk, hiszen rendkívül hektikus a játékunk, nincs egy olyan mérkőzés, ahol ne kerülnénk az elején hátrányba, vagy ne lenne minimum egy olyan szakasza a meccsnek, ahol egy 8-10 pontos futást produkál az ellenfelünk. A Paks ellen el tudtuk viselni, hogy 11-0-al kezdett az ellenfél, de azt gondolom, hogy képtelenség minden mérkőzést így lejátszani. Jobban örülnék neki, ha szépen lassan, de biztosan elkezdenénk építeni az előnyünket, és azt el tudnánk vinni egészen a végéig. Szerintem korai még temetni a csapatot, hiszen voltak már pozitív jelek, de ha ott akarunk lenni tavasszal a rájátszásban, akkor ezen kell a leginkább változtatnunk.