Harmadik idényét kezdte meg a DEAC-nál a technikai vezető, Karikás Krisztián.

Korábban futballistaként szolgálta az egyetemi klubot, most a szervezésben jeleskedik a klub technikai vezetője, Karikás Krisztián. „Karitól” először azt kértük, nagy vonalakban vázolja fel a feladatkörét.

– 2022 nyarán kezdtem a munkát technikai vezetőként – nyilatkozta Krisztián. – Maga a közeg nyilván nem volt ismeretlen, hiszen itt játszottam. Akkor diplomáztam sportközgazdászként az egyetemen, és az MLSZ technikai vezetői képzésén is részt vettem, tehát már gondolkoztam azon, mi következik majd a foci után. Aztán ez kicsit hamarabb jött el, de természetesen nem bánom, nagyon élvezem a szerepkörömet. Ami azzal jár, hogy tartom a kapcsolatot a játékosokkal, a vezetőkkel, az ellenfelekkel, illetve a technikai dolgokat menedzselem, utóbbiba beletartozik többek között az idegenbeli utazások megszervezése, az étkezés biztosítása, tehát szerencsére pörgős a munkám. Van olyan része is, amikor irodában tevékenykedem, például amikor az igazolásokat intézzük, de szezon közben inkább a folyamatos jövés-menés a jellemző. Mivel a hét utolsó napján szoktunk játszani, mondhatom azt, hogy hétfőtől vasárnapig dolgozom. Emellett PhD-képzésben veszek részt, most leszek harmadéves, és az ambassador-programban social media menedzser vagyok, úgyhogy van elfoglaltság bőven. Hála istennek bírom és élvezem – osztotta meg velünk a 29 éves sportvezető.

Karikás Krisztiánt arról is megkérdeztük, mennyivel járt számára többletmunkával a nemrégiben véget ért Európai Egyetemi Játékok.

– Az EUSA sok plusz feladatot adott, a foci körüli teendőket végeztük, majd Benczik Zsolti fölkért, hogy legyek pályamenedzser a DEAC füves játékterén, de besegítettem a műfüvet rendező kollégának is. Úgyhogy reggel hétre mentem ki, és este nyolc-kilenc körül értem haza. Ez ment egy hétig, vasárnap tudtam egy kicsit pihenni. Az is örömet okozott, hasonlított ahhoz a munkához, amit a DEAC-nél végzek egy meccsnapon, csak ez sűrűbb volt kicsit, mert mérkőzés mérkőzést követett. Összesen 24 találkozón dolgoztam az Európai Egyetemi Játékok alatt. Ugyanakkor a keretünk azon tagjai, akik nem vettek részt a tornán, ugyanúgy edzettek mint máskor, nekik is meg kellett tervezni a programjukat vezetőedzőnkkel, Urbin Petivel, és pályát kellett biztosítani, ők Pallagon tréningeztek. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, kellett két-három nap pihenés, de fantasztikus élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, amelyek egy életre szólnak. Jó visszajelzés volt, hogy a játékok technikai igazgatója elkérte a telefonszámomat. Illetve az is szívmelengető pillanat volt, hogy a portugálok, akik öt meccset is játszottak a Dóczy utcai Sportcampuson, egy sállal ajándékoztak meg, amiért segítettem őket ittlétük alatt, ezzel köszönték meg nekem. Fontos, hogy a csapatok jól érezték magukat, és úgy mentek el tőlünk, hogy megbecsülést és odafigyelést kaptak. Ugyanez a cél a DEAC-nál is, bármelyik gárdával játszunk a bajnokságban vagy a kupában, hogy maximális segítséget nyújtsunk nekik és jó legyen a viszonyunk. Függetlenül attól, hogy milyen eredményt értek el, mert szerencsére nehéz nyeri a DEAC otthonában – fogalmazott a technikai vezető.

S hogy miként telnek azok a napok, amikor nem a futball tölti ki az idejét?

– A szombati edzés után, délután tudunk kicsit lazítani, a másnapi meccs előtt, olyankor a családdal, vagyis a feleségemmel és a kisfiammal töltöm az időmet. Tavaly kertes házba költöztünk, ezért nyáron sütünk-főzünk a barátokkal, rokonokkal, szomszédokkal. Illetve a nyári szünetben két-három napra összejön a bővebb család is. A szeretteimmel kapcsolódom ki.