A megye egyes bajnokság 23. fordulójában a DASE a Hajdúböszörmény otthonában lépett pályára.

A Hajdúnánás után ismét élcsapat várt Kovács Miklós legénységére, ugyanis péntek délután a 2. helyen álló, bajnoki aranyról álmodozó Hajdúböszörményhez látogattak. Ahogy előző héten megszorongattuk a nánásiakat, úgy most is arra számítottunk, alaposan megnehezítjük a kék-fehérek dolgát.

Nem úgy indult a mérkőzés, hogy ez sikerül, a fiúk elég visszafogott teljesítményt nyújtottak, sok hibával és pontatlanul játszottak. Ezzel ellentétben a házigazdák jó ritmusban futballoztak, többször is veszélybe került a kapunk. Közeledve az első félórához, újabb lehetőségét gólra váltotta a Hajdúböszörmény és megszerezte a vezetést. Majd nem sokra rá jött egy rövidzárlat, három percen belül kétszer is mattolták védelmünket. Csapatunk teljesítményét látva mondhattuk, ekkor el is dőlt a mérkőzés, de bíztunk abban, szünet után megújulnak a fiúk.

A második félidőben javult ugyan a játékunk, kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés, már többször eljutottunk a hazai tizenhatosig. Ebben a játékrészben már a kék-fehérek nem erőltették a támadásokat, de kontrollálták a mérkőzést. A Kovács-legénység nem tudott megújulni, sem szépíteni, így a Hajdúböszörmény az első félidőben szerzett góljaival megnyerte a pénteki párharcot.

Megyei I. osztály felnőtt 23. forduló

Hajdúböszörmény – DASE: 3-0 (3-0)

DASE: Kerekréti – Kiss L., Khan (Jihnjuk 76’), Nagy L., Aisam (Takase 46’), Hegedűs (Éles 76’), Inspiration (Junhyuk 65’), Éder, Bucz, Győri (Nagy N. 46’), Balogh B., Molnár 46’)

Vezetőedző: Kovács Miklós

Kovács Miklós: Keresem az okokat, s nem feltétlen a mai mérkőzéssel kapcsolatban, hanem általánosságban. Az tény, hogy az augusztusi szezonrajthoz képest négy meghatározó középpályással vagyunk kevesebben tavasszal (Szabó, Barcza, Siyabonga, Molnár), amihez erre a hétre csatlakozott még három (Fényi, Varsányi, Vilmányi).  Azonban az edzői szakma arról szól, hogy építsünk fel egy csapatot, s játékosokat újra és újra. Ez most nekem nem sikerült, s emiatt csalódott vagyok. De amiatt is, hogy egy olyan társaság, aki péntek reggel egy órán keresztül lapátolja a havat a pályáról, hogy edzeni tudjon, az hogy tud másnap ilyen lélektelen első félidőt produkálni? Mivel nálunk külső motiváció nincs a játékosok részére, így csak a belsőre hagyatkozhatnak a fiúk, amit remélem, mindenki talál magának a maradék hét hetünkre. Bízok a srácaimban, mert nagyon értékes emberek mindannyian!