U21-es női röplabdacsapatunk négyes ütője az évek során vált egyre határozottabbá, mostanra pedig már a pályán és az öltözőben egyaránt vezéregyéniséggé lépett elő.

Elegendő néhány percet beszélgetni Fejes Petrával ahhoz, hogy pozitív energiákkal töltődjön fel az ember. Fiatal röplabdázónk a nehezebb időkben is félig telinek látja azt a bizonyos poharat, csapatkapitányként pedig minden edzésen és mérkőzésen azért dolgozik, hogy a lehető legjobban motiválja társait.

„Régebben érzelmesebb típus voltam, de az évek során kicsit meg kellett keményednem, hiszen a többieket is nekem kell ösztönözni – hangsúlyozta fiatal tehetségünk. – Ha látnák rajtam a társaim, hogy nem vagyok ura az adott helyzetnek, rajtuk is eluralkodna a kétségbeesés, így amikor nem úgy jönnek az eredmények, akkor is igyekszem mindenben a legjobbat meglátni. Mint minden csapatban, természetesen közöttünk is adódtak konfliktusok, de úgy érzem, mindig megfelelően kezeltük, amiben vezetőedzőnk, Oláh Tibi bácsi is rengeteget segített. Mindenkinek át kellett gondolnia, hogy mi is a célja a röplabdával, rá kellett jöjjünk, hogy csak akkor tudunk feljebb jutni, ha mindig a maximumot hozzuk ki magunkból, s egy irányba toljuk a szekeret. Amikor a pályára lépünk, az öltözőben hagyjuk a magánéleti problémáinkat, onnantól kezdve már csak a röplabda létezik, semmi más.”

Fejes Petra bő egy éve erősíti csapatunkat, a sport mellett pedig gyógypedagógiát tanul a Debreceni Egyetemen.

„Teljesen más egy ilyen profi egyesületben játszani, mint a középiskolában, büszke vagyok rá, hogy a DEAC nagy családjának tagja lehetek. Egy ismerősöm ajánlására kerültem a klubhoz, mert az egyetemi tanulmányaim alatt is szerettem volna folytatni a röplabdát, Tibi bácsi pedig bízott bennem és megadta a lehetőséget a bizonyításra. A mestert a mérkőzések alatt olykor elragadja a hév, mert hozzánk hasonlóan mindig nyerni akar, de a hétköznapokban egy végtelenül kedves ember, aki olyan számomra, mintha a nagypapám lenne. Tavaly sajnos ő is átesett a koronavírus-fertőzésen, a pandémiás helyzet pedig az egész szezonunkra rányomta a bélyegét, de így is rengeteg értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak, lelkileg pedig sokat erősödtünk. Idén már a magasabban jegyzett riválisokkal is fel tudjuk venni a versenyt, szeretnénk minden ellenfelünknek nehéz pillanatokat okozni.”

Négyes ütőnk a mögöttünk hagyott szezonban rendszeresen látogatta felnőttcsapatunk edzéseit is, így kihagyhatatlan a kérdés, vajon mikor jöhet el az ő ideje az NB II-ben?

„Minden tőlem telhetőt megteszek érte, innentől kezdve a szakmai stábon múlik, hogy mikor dobnak be a mély vízbe. A sport nem csupán fizikális, de olykor mentális erőnlétet is igényel, s nem könnyű mindig kellően összpontosítani, főleg akkor, ha az ember érzelmileg megterhelő szakmát választ. Nekem is voltak hullámvölgyeim, de tudtam, hogy csapatkapitányként példát kell mutatnom, így nem zuhanhattam össze. A kemény munka előbb utóbb megtérül, az U21-es edzések mellett heti egyszer tehetséggondozó foglalkozáson veszek részt, s természetesen a tanulást sem hanyagolom el, mert komoly céljaim vannak a gyógypedagógiával. A legfontosabb, hogy csakis önmagadnak akarj bizonyítani, és szeresd, amit csinálsz, mert máshogy csinálni sem érdemes.”