Terep után aszfalton is nagyot futott

Tizedik helyet szerzett az PFB Omszki Ultra-Sallai Zsuzsi emlékverseny 50 kilométeres női egyéni távján Mayerné Tóth Judit, a DEAC terepfutója. A Debreceni Egyetem munkatársa 5 óra 11 perces hivatalos időeredményével az abszolút 26. helyen ért célba.

Ez a megmérettetés úgynevezett „körözős” verseny, vagyis adott egy fix körpálya, jelen esetben az Omszki tó 1695 méteres kerülete. A megadott távot (vagy időt, hisz vannak 6-12-24-48 órás körözések is) ezen a körpályán teljesítik a résztvevők. Ezek a távok már jellemzően a 40+ korosztályt vonzzák, idén összesen 113 rajthoz álló mutatta meg, hogy a kor nem akadálya a rendszeres mozgásnak.

A sportolók az Omszki tó gyönyörű környezetében futhattak, virágzó gyümölcsfák, csillogó smaragd vízfelületű tó szomszédságában. Kilátással a Kevélyekre, a Budai hegységre. A hangulatra sem lehetett panasz, hiszen érdeklődő emberek, focizó gyerekek, kutyások sétálgattak, szurkoltak a körözőknek.

A DEAC sportolója és a Klinika Központ Nephrológiai Tanszékének munkatársa, Mayerné Tóth Judit 37 évesen a legfiatalabb résztvevők egyike volt. Alapesetben terepen fut, kitartására pedig jellemző, hogy kétszer teljesítette már a Bükki Kilátások „Hard” távját, ami nem kevesebb, mint 65 kilométer – az Északi Középhegységben. Ez volt az első hivatalos, versenykörülmények között teljesített aszfaltos 50-ese.

Kifejezetten imádok körözni. Hátránya a monotonitás, ami durván beforgatja a futót, mikor már fárad, de ez ellen lehet és kell is küzdeni. Nem maradsz igazán magadra, mint a terepen, hisz mindig fut valaki pár méterre és a versenyközpontban is pörög az élet, szól a zene, bátorítanak az önkéntesek, a szpíker. Ezen a versenyen hatperces nettó átlagtempót tűztem ki célul. Kevés hosszútávú tapasztalatom van aszfalton, térkövön. Tudtam, hogy 30 kilométerig jó leszek, de utána homályzóna. Így is lett, szépen lassultam, de nem erőltettem a tempót. Nagyon élveztem a pályán töltött 5 óra 11 percet. A mellettem elhaladók drukkoltak nekem, láttam többeket fáradni, szurkoltam én is nekik. Barátokként biztattuk, támogattuk egymást – összegezte a DEAC sportolója ezt a teljesen új élményt és új tapasztalatszerzést.

Judit a jövővel kapcsolatban egyelőre csak annyit árult el, hogy a következő nagy „dobás” már a teljes DEAC futócsapatot próbára teszi majd.

PKZs.

Fotók: Kopaszné Panyik Kati