U16-os lányaink szerezték meg a vezetést, de hamar jött a válasz, a folytatásban pedig fordított a rivális Eger és megnyerte a mérkőzést.

Hét közben nem csak egy mérkőzés várt lányainkra, hanem az őszi szezon legnagyobb rangadója, ugyanis az évek óta mumusnak számító, közvetlen rivális Eger otthonában léptek pályára. Csapatunk ez élről, a Heves vármegyeiek pedig a 2. helyről várhatták az összecsapást, mely párharc az őszi elsőségről is dönthetett.

Kiválóan kezdtek lányaink, Homovics Zita már a 3. percben megszerezte a vezetést, de nem örülhettünk sokáig, öt minutum elteltével egalizáltak a hazaiak. Jó ritmusban zajlott a mérkőzés, mindkét fél szervezetten, fegyelmezetten és támadófelfogásban futballozott. Helyzetekből sem volt hiány, ám a gólok számában sokáig nem történt váltás. A 35. percig kellett várni a következő találatra, sajnos ezt az egriek jegyezhették, így előnyből várhatták a második félidőt.

Fordulás után sem változott a játék képe, csapatunk az egyenlítésért harcolt, a piros-kékek pedig győzelmüket akarták bebiztosítani. Az Eger terve látszott megvalósulni 50. percben, ugyanis kettőre növelték előnyüket. Lányaink nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak, próbáltak visszajönni a meccsbe, de legalább az egyik pontot megmenteni. Mindent megpróbáltak, akár a fordítás is összejöhetett volna, de rendre kimaradtak a helyzetek, ziccereket is hibáztak. Az Eger megőrizte előnyét és megnyerte a rangadót. Csapatunk jobb gólkülönbségének köszönhetően maradt az élen, de a hevesiek egy meccsel kevesebbet tudtak még le az őszi sorozatból, ha az behúzzák, átveszik a vezetést a táblázaton.

Leány Regionális U-16 Észak-Keleti csoport 8. forduló

Eger – DVSC-DEAC: 3-1 (2-1)

DVSC-DEAC: Nagy M. (Szilágyi 77’) – Gáll, Sárosi, Faggyas, Veres, Homovics (Szolnoky 66’), Sári, Debreceni, Nagy E., Hock (Majoros 41’), Bíró

Edző: Harcsa Csaba

Gólszerző: Homovics 3’

Harcsa Csaba: Végre egy olyan ellenféllel mérkőztünk meg, mely gárda szintén érti és igen jól játssza a futballt. Egy jól felkészült csapathoz látogattunk, az Egerrel mindig „vérre menő” küzdelmeket vívtunk, nem volt ez másképp ezúttal sem. Úgy utaztunk el, hogy mindenképp győznünk kell, és bebiztosítani őszi elsőségünket. Hamar megszereztük a vezetés, de gyorsan jött a válasz, ettől idegesen, kapkodva játszottunk és vereséget szenvedtünk. Ebben az is közrejátszott véleményem szerint, hogy nem nagypályán készülünk, illetve az, hogy nem koncentráltunk eléggé a kapu előtt. A lányok szívvel-lélekkel küzdöttek az első perctől az utolsóig, több százszázalékos helyzetet is kihagytunk, ám most a szerencse sem minket támogatott. Igyekszünk felülkerekedni a vereségen és azon dolgozni, hogy tavasszal revansot vegyünk. Büszkék vagyunk a lányokra!