A 17 éves Áros Csenger idén a DEAC megye egyes felnőttcsapatát erősítette, a kupában pedig Sándor Tamás együttesében is bemutatkozhatott. A derecskei fiatalember a kezdetekről, továbbtanulási terveiről és példaképéről is őszintén mesélt.

Honnan örökölted a labdarúgás szeretetét?

A családban senki sem futballozott korábban, édesapám is általam kedvelte meg a labdarúgást. A környezetemben ugyanakkor – óvodában, iskolában – mindenki focizott, talán ez adta meg a kezdőlökést, hogy én is belevágjak. Harmadikos koromig Derecskén fociztam, Makleit Zsolt szerettette meg velem igazán ezt a sportot, majd osztálytársaim invitálására kerültem a DEAC-ba. Sosem gondolkoztam azon, hogy más sportágat válasszak, vagy hogy abbahagyjam, mindig is örömmel jártam edzésre, meccsekre. A mai napig nagyon élvezem a futballt.

Milyen poszton érzed a legjobban magad?

Alapvetően középső középpályás vagyok, inkább támadó, de az idei szezonban sok szerepben megfordultam, többször is olyan poszton játszottam, amelyet alapból nem én töltök be, így univerzális játékosnak tartom magam. Nagyon jó technikai és taktikai alapokat kaptam Kovács Miklóstól és Katona Zoltántól, ezáltal agilisabbá váltam, megtanultam látni a pályán. Az idény kezdete előtt több társammal együtt kaptam egy felkérést, hogy próbáljam ki magam a megyei felnőtt csapatban, ami más szint, mint az utánpótlás, elsősorban a fizikális küzdelem dominál.

Milyen volt belülről megélni a kis DEAC nehézségekkel teli idényét?

Ha a csapatunk szezonját egy szóban kellene értékelnem, azt mondanám, balszerencsés. Nagyon sok meccsen kaptunk ki későn bekapott góllal, és megannyi mérkőzést buktunk el egygólos különbséggel. Úgy gondolom, a jelenlegi helyezésünk nem reális, a rutintalanságunk azonban rendre kiütközött a hajrában, az ellenfelek pedig könyörtelenül megbüntették a megingásainkat. Jövőre azon leszünk, hogy megmutassuk a tabellán elfoglalt pozíciónkkal, milyen erőt is képviselünk. Szerintem jó úton járunk, mert tavasszal sokat fejlődtünk, kétszer annyi pontot gyűjtöttünk mint ősszel. Ha fent tudjuk tartani ezt a fejlődést, akkor jövőre a középmezőny elejére várom magunkat.

Hogyan tudod összeegyeztetni a futballt a tanulással?

A Fazekas Mihály Gimnáziumba járok, így igencsak magasan van a léc, de szerencsére sosem jelentett számomra különösebb nehézséget az iskola és a sport összehangolása, mindenre sikerült eddig időt kerítenem. Az online oktatás alatt talán több időm maradt a sportra, több egyéni edzésmunkát tudtam végezni. Nagyon sokáig busszal jártam be Debrecenbe, vagy édesapám vitt, illetve a derecskei barátokkal, osztálytársakkal közösen utaztunk. Fél éve azonban megszereztem a jogosítványom, akár kocsival is tudok edzésre járni, ez nagyban megkönnyíti a dolgom. Nem célom, hogy profi labdarúgó legyek, de boldog lennék, ha idővel az NB III-ban tudnék játszani, ezzel párhuzamosan pedig gazdasági irányba szeretnék továbbtanulni.

Kire tekintesz példaképként?

A kedvenc csapatom a Real Madrid, kimondott kedvenc játékosom azonban nincsen, fociban nem igazán van példaképem. Ha valamely futballistához hasonlítanom kéne magamat, akkor Realban játszó Federico Valverdét mondanám, mert ő is hasonlóan sok poszton megfordul, mint én. A magánéletben édesanyámat tekintem példaképemnek, aki már sajnos nincs közöttünk, de a tanításait örökre elraktároztam a szívemben.