Nagyarányú vereséggel zárta korosztályos együttesünk a regionális bajnokság 19. fordulóját.

Nincs könnyű helyzetben Köstner Tamás, a járvány ugyanis megtizedeli csapatát, a szakember már annak is örülhet, ha a mérkőzésekre megvan a szükséges létszám. Szombaton is csupán két játékos ült a kispadon, a 19. fordulóban ráadásul az egyik legnehezebb ellenfél várt csapatunkra, fiataljaink a bajnoki cím elsőszámú várományosa, a Várda ellen léptek pályára. Ezen a találkozón nem lehetett más a cél, mint a tisztes helytállás, amit 45 percen át meg is valósítottak a fiúk.

Az első félidőben, bár fölényben játszottak a vendégek, a mieink állták a sarat, a védekezésre helyezve inkább a hangsúlyt. Tették ezt jó hatásfokkal, a szabolcsiak előtt kevés lehetőség adódott, ám két megingást góllal büntettek a vendégek. A mieink sem adták fel a támadás lehetőségét, de sajnos hiányzott az átütőerő a támadásainkból. A félidő kétgólos várdai előnnyel ért véget, ami csapatunk hatékony védekezését dicséri.

Szünet után viszont kijött a két csapat közti különbség, tovább nyílt az olló, helyzeteit jó hatásfokkal használta ki a vendég együttes. A kiemelt akadémiák közé tartozó Kisvárda játékosai további kilenc alkalommal vették be a mieink kapuját, így 11–0-ra megnyerték a mérkőzést.

Regionális U19-es bajnokság, 19. forduló

DASE–Várda LA 0–11 (0–2)

DASE: Deák – Marozsán, Gönczör, Tőkei (Kő, 67.), Makula, Csukodi, Nagy P., Boros, Fülep (Jakab, 56.), Marsa, Kovács Á.

Edző: Köstner Tamás

Köstner Tamás: Az első félidő rendben volt, leginkább a védekezésre koncentráltunk, amit jól is oldottunk meg, ellenfelünk kevés helyzetet tudott kidolgozni. Próbálkoztunk támadásépítésekkel, de előrejátékunk erőtlen volt, nem jelentettünk veszélyt a várdai kapura. A második félidőben viszont kijött a két csapat közti különbség, az erőnléttel is voltak gondok, amihez azért hozzátartozik, hogy a járvány miatt nem tudunk annyit és olyan létszámmal dolgozni, mint kellene, így nem tudjuk csiszolni a játékunkat. Azért ennél jobban is tudunk játszani, ehhez viszont bátrabban kellett volna futballoznunk.

Fotó: Égerházi Péter