A DASE U17-es és megyei U19-es csapatában egyaránt alapembernek számító Gurbai Balázzsal tekintettünk vissza a mögöttünk hagyott szezonra, a kezdetekre, s azt is megtudhattuk, kiknek tartozik igazán köszönettel.

Tíz éve rúgod a bőrt, milyen fejlődésen mentél keresztül ez idő alatt?

Hét évesen kezdtem el Hajdúnánáson futballozni, ahol Bohács Ferenctől sajátítottam a technikai és taktikai alapokat. Nagyon sokat köszönhetek neki, általa kedveltem meg a labdarúgást. Idén érkeztem a DASE-hoz, Kozma László kezei alatt a játék minden elemében tudtam fejlődni, s úgy érzem, hogy kétségkívül szintet léptem. Nagyon jól érzem magamat a fekete-fehér alakulatnál, megtisztelő érzés, hogy ebben a csapatban játszhatok.

Az edzések és mérkőzések mellett mennyi időd marad a tanulásra?

Nem csak a pályán vannak komoly céljaim, az iskolapadban is szeretnék bizonyítani. A gimnázium után a Debreceni Egyetemen tervezek továbbtanulni, idővel pedig el tudnám képzelni magam edzőként is, hogy a karrierem végeztével sem szakadjak el a futballtól. A pályán és azon kívül is maximalista típus vagyok, hiszek a kemény munkában, aminek mindig beérik a gyümölcse. Nagyon fontos a tanulás, de nem adtam fel az álmom, szeretnék magasabb osztályban játszani idővel.

Miben kell még fejlődnöd, és mik az erősségeid jelenleg?

Elsősorban fizikálisan, ezért naponta külön edzéseket is próbálok beiktatni, hogy ezt a hiányosságomat fejleszteni tudjam. Technikailag sosem lehet tökéletes az ember, mindig lehet min finomítani, az edzőnkkel rajta vagyunk az ügyön. Ami az erényeimet illeti, elsősorban a gyorsaságomat és a hosszú indításokat mondanám, ezt bizonyítja a sok gólpasszom a legutóbbi szezon során. A rövid passzoknál a biztonságra kell törekedni, de az ívelések segítik igazán a támadások felépítését, én pedig szeretek olykor váratlant húzni a pályán.

Az U17-es regionális bajnokságban ötödik helyen végzett a csapat, míg az ifistákkal bronzérmesek lettetek. Elégedett a társaság?

Összességében igen, jóllehet a megyei bajnokságban akár fényesebb érmet is szerezhettünk volna, hiszen az egyéni kvalitásokat nézve a mi csapatunk volt az egyik legképzettebb. A kettős terhelés miatt azonban ritkán tudtunk ugyanazzal a kerettel felállni, így voltak mérkőzések, amik gyengébben sikerültek. A regionális bajnokságban is szépen helytálltunk, sok riválist sikerült meglepnünk, a szezon csúcspontjának pedig talán a Balmazújváros legyőzését nevezném. A csapat magja idén érkezett, de nagyon jó úton haladunk, edzőnknek, Kozma Lászlónak pedig sokat köszönhetünk.

Ha már említetted Laci bácsit, milyen edzőnek tartod, és mit kaptál tőle az elmúlt egy évben?

Igyekszem nem elfogult lenni, de csak jókat tudok mondani róla, kellően szigorú, én pedig az ilyen mentalitású trénereket szeretem. Személy szerint sokat köszönhetek neki, hiszen ő kezdett el a középpálya tengelyében játszatni, ahol nagyon jól érzem magamat. A mérkőzések előtt mindig kellő motivációt ad a csapatnak, és hasznos tanácsokkal lát el minket. Az edzések jó iramúak, csapatként és egyénileg is rengeteget fejlődtünk a kezei alatt.

Hol látod magad három év múlva?

Mindenképpen szeretnék NB-s bajnokágban kerettag lenni, annak idején ezért kezdtem el futballozni. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy hosszú még az út, rengeteg munka vár rám, hogy elérhessem a céljaimat. Lépésről lépésre szeretnék haladni, mindig a következő akadályra koncentrálok, legyen szó a labdarúgásról vagy az élet egyéb kihívásairól. Nem utolsósorban feltétlenül szeretném megköszönni a szüleimnek, hogy a kedvenc sportágamat űzhetem, nélkülük sehol sem tartanék most.