Hermann Dénes: A lehető legmagasabb szinten szeretnék játszani

Klubunk fiatal labdarúgója még csak 17 éves, de már alapembernek számít a megyei I. osztályú csapatban, ráadásul több alkalommal is együtt készülhetett az NB II-es együttessel, s a meccskeretbe is sikerült bekerülnie.

Hermann Dénes Debrecen egyik legerősebb középiskolájába jár, nem csupán a pályán, hanem az iskolapadban is megállja a helyét.

„A debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tizenegyedik évfolyamos tanulója vagyok, és a speciális matematika tagozatra járok – kezdte fiatal védekező középpályásunk. – A vírushelyzet szülte speciális körülmények megkönnyítették a sport és iskola összehangolását számomra, de ez korábban sem okozott különösebb problémát, délelőtt letudtam a sulit, délután pedig irány az edzés. Számomra az iskola mindig is nagyon fontos volt, soha nem hanyagoltam el a tanulást. Ugyanakkor szeretnék olyan szinten futballozni, amilyen magasan csak lehet, mert imádom ezt csinálni. A célomért mindent meg is teszek, ott vagyok minden edzésen, s gyakran végzek plusz munkát is. A középiskola után szeretnék egyetemen továbbtanulni, ahol szívesen foglalkoznék valamely gazdaságtudományi ággal.”

A Hermann családban nagy tradíciója van a labdarúgásnak, és nem telik el úgy hétvége, hogy ne kerüljön szóba a futball.

„A labdarúgás iránti szerelmem egészen gyermekkorig nyúlik vissza, az első játékom is egy labda volt, sosem fordult meg a fejemben hogy sportágat váltsak. Már első osztályos koromban elkezdtem focizni az általános iskolában, s harmadikos lehettem, amikor egy iskolák közötti tornán Katona Zoltán – az első edzőm – felfedezett engem. Pár hónap múlva már a DEAC edzéseit látogattam, és azóta is itt rúgom a bőrt. A családunkban nagy szerepet tölt be a sport: édesapám és nagyapám is futballozott korábban, az öcsém pedig hozzám hasonlóan szintén a DEAC-ban játszik.”

Kiváló játékosunk a DEAC-cal kapcsolatos érzéseiről is mesélt.

„Már az első perctől kezdve nagyon elégedett voltam a klubbal, kitűnő közösség alakult ki, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is rengeteg időt töltünk együtt. A közösségen túl az edzőket emelném ki, Zoli bá’-tól a legjobb alapokat tanultam, s később, mikor Kovács Miklós kezei alá kerültem, nála is rengeteget fejlődtem. Nevelőedzőink felé szinte bármivel kapcsolatban bizalommal fordulhattunk, legyen az sport, tanulás vagy magánélet, mindenben igyekeztek a segítségünkre lenni. Az idei szezonban volt szerencsém többször is együtt készülni az NB II-es csapattal, s bár még érezhetően még nem állok azon a szinten, nagyon pozitív visszaigazolásokat kaptam. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy egy pár éven belül reális esélyem lehet bemutatkozni egy másodosztályú csapatban.”

Dénes nem a gólszerzésért felel, de a pályán betöltött szerepköre nem is ezt követeli meg tőle, sokkal inkább a társak kiszolgálása és az ellenfél offenzíváinak megállítása a feladata.

„A posztomból adódóan mind a védekezésből, mind a támadásokból kiveszem a részem. Felemelő érzés számomra, amikor én akasztom meg az ellenfél kapura törését, majd az én indításomból születik gól. A kedvenc csapatom a Manchester United, s ha onnan kéne egy játékost kiemelnem, akkor talán Paul Pogba lenne az, hiszen a francia világbajnok is ugyanazon a poszton játszik, mint én.”

Megyei csapatunk rendkívül balszerencsés szezon végén jár, jelenleg a 14. pozíciót foglalja el a DEAC II a 16 csapatos megyei első osztályban.

„Idén számtalanszor előfordult velünk, hogy egy góllal az utolsó percekben kapunk ki, vagy vesztünk pontokat. Ennek egyelőre még mi is keressük az okát, jó kérdés, hogy a végén miért hagy ki a koncentráció, illetve, hogy a helyzetkihasználásunk miért ilyen gyenge. Sajnos úgy néz ki, hogy ez egy ilyen év, ezzel kell most megbirkóznunk, és kihozni belőle a maximumot. Jövőre – a játékoskeretünkből kiindulva – jóval előrébb kell végeznünk” – zárta a beszélgetést Hermann Dénes.  

Fotó: Urbán Ádám