Immár két esztendeje segíti másodedzőként a DEAC U19-es csapatának munkáját Kertész Tamás, aki jelenleg is aktív futballista, s a Debreceni Egyetem hallgatójaként második diplomájára hajt.

Ha az ókori irodalomban használatos terminológiával szeretnénk élni, Kertész Tamást valódi polihisztornak nevezhetjük. A 28 esztendős támadó amellett, hogy játékosként a DEAC NB II-es csapatát erősíti, U19-es együttesünknél az edzői hivatás alapjait is elsajátíthatja, s a labdarúgás mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektet, a sportközgazdász mesterszak hallgatója.

„Sokan kérdezik, hogy ennyi elfoglaltság mellett mennyi időm jut a kikapcsolódásra, de számomra a sport jelenti az élet értelmét, s hálás vagyok, hogy a hobbim összecseng a munkámmal – mosolygott Kertész Tamás. – Természetesen amíg lehet, a játékos-pályafutásom élvez prioritást, ám a szüleim arra neveltek, hogy mindig legyenek B-terveim, így az élsport mellett középiskolás korom óta komolyan veszem a tanulást is. A Debreceni Egyetem minden szempontból ideális választásnak bizonyult, a sportszervező képzésen megtanultam az alapokat, jelenleg pedig mesterszakos hallgatóként a második diplomám megszerzésére készülök. Sosem kivételeztek velem a tanárok, de az egyesület és az intézmény szoros kapcsolatának köszönhetően sok segítséget kapok, hogy mindenre jusson elegendő időm. A pályán és azon kívül is folyamatosan fejlődni szeretnék, az álmaim között szerepel a doktori fokozat megszerzése, s az edzői feladatokat is egyre jobban élvezem.”

Kertész Tamás a legjobb mestertől sajátíthatja el a szakma alapjait, az NB III-as bajnokságban szereplő U19-es csapatunkat ugyanis Dobos Attila személyében rutinos szakember irányítja.

„Hálás vagyok Attilának, mert rengeteg hasznos tanáccsal lát el, ugyanakkor szabad kezet kaptam, jól működik a munkamegosztás közöttünk. A legtöbb csapatnál a másodedző a jó, a mester pedig a rossz zsaru, nálunk azonban ez olykor fordítva van, mivel én idestova két éve ismerem a srácokat, így talán többet is várok el tőlük. Játékosként már sok helyen megfordultam, számos különböző habitusú edzővel dolgoztam, így át tudom érezni a srácok helyzetét, nekem sem esett jól, amikor monoton futásokkal kezdődött az alapozás. A siker érdekében természetesen áldozatokat kell hozni, ugyanakkor a legfontosabb, hogy élvezzék, amit csinálnak, olyan gyakorlatokat végeztessünk velük, amik örömet és elégedettséget szereznek számukra. Ilyenkor gyakran eszembe jut, hogy annak idején miért szerettem meg a labdarúgást, s szerencsére a srácok szemében ugyanazt az elhivatottságot látom, ami játékosként engem is jellemez.”

A DEAC kiválósága fiatal korából adódóan könnyen megtalálja a közös hangot tanítványaival, elmondása szerint jó szellemiségű fiatalok alkotják a csapatot.

„A mai labdarúgásban már nem elengedő, ha egy játékos jól bánik a labdával, mentálisan is erősnek kell lenni, s szerencsére ebben a tekintetben különösen jól állunk. Tizennyolc éves koruk ellenére értetten gondolkodnak a világról, sokan már konkrét célokkal, elképzelésekkel rendelkeznek, én pedig mindenben támogatom őket, olykor magánéleti, párkapcsolati, vagy tanulmányi kérdésekben kikérik a véleményem. A közösségi médiában is tartjuk a kapcsolatot, tudják jól, hogy bármit elmondhatnak nekem, ugyanakkor meghúztam egy határt, amit nem léphetnek át, ezzel szerencsére eddig nem is volt probléma. Tisztelettudó és alázatos fiatalok alkotják a csapatot, s talán nem vádolnak elfogultsággal, ha azt mondom, többen is szép karriert futhatnak be a profi futballban. A felnőtt csapattal természetesen azért dolgozunk, hogy kivívjuk a bennmaradást, ám ha esetleg nem sikerülne, akkor sem dőlünk a kardunkba, a legfontosabb, hogy hosszú távon legyen perspektíváik a nálunk futballozó fiataloknak.”