A DASE U16-os együttese féltávnál hibátlan mérleggel vezeti a bajnoki tabellát, a gárda edzője szerint elsősorban a csapategységben rejlik a sikerek kulcsa.

Egységet teremteni a sokféleségben – ez volt a legfontosabb feladata Köstner Tamásnak, amikor nyáron átvette a DASE U16-os csapatának irányítását. A szakember korábban felnőttekkel és ifistákkal foglalkozott, így számára is új kihívást jelentett ez a korosztály, de az eredmények azt mutatják, a játékosokkal együtt megugrották a lécet.

„A keret egyik felét 2006-os, a másikat 2007-es születésű játékosok alkotják, akik tavaly két különböző csapatban játszottak, őket kellett most összegyúrnom egy egységes, homogén társasággá – tekintett vissza az alapozás időszakára a szakember. – Olyan szempontból nem volt nehéz dolgom, hogy a srácok nyitottak voltak a közös munkára, éreztem rajtuk, hogy tanulni és fejlődni szeretnének, ám azt nem tudhattam, hogy mikorra érnek össze, s a bajnoki erőviszonyokkal kapcsolatban is a sötétben tapogatóztunk. Természetesen ismertem a riválisainkat, tisztában voltam vele, hogy a mögöttünk hagyott szezonokban miként teljesítettek, ám ez sosem mérvadó igazán, hiszen jönnek-mennek a játékosok, valamint a fejlődés üteme is eltérő az egyes futballistáknál. A kezdeti kérdőjelek miatt nem is fogalmaztam meg túlzott elvárást a srácokkal szemben, sajnos kevés edzőmeccset tudtunk játszani, de a szezonnyitón aratott magabiztos győzelemmel jeleztük, hogy komolyan kell majd velünk számolni idén.”

A többi pedig már történelem, az agráros fiatalok mind a kilenc mérkőzésük után győztesen hagyhatták el a pályát, találkozónként pedig átlagban tíz alkalommal vették be aktuális ellenfelük kapuját.

„Számos pozitívumot tudnék kiemelni az őszi teljesítményünket illetően – hangsúlyozta Köstner Tamás. – Természetesen minden meccsen voltak gyengébb periódusaink, izgulnunk azonban nem nagyon kellett, rendre magabiztosan gyűjtöttük be a három pontot. A legnehezebb dolgunk Hajdúnánáson volt, ahol a sok hiányzó miatt foghíjas kerettel kellett felállnunk, ráadásul a pálya minősége is hagyott maga után kívánnivalót. Az első félidőben jobban játszott riválisunk, előfordult, hogy a kapufa mentett meg minket, talán az volt az egyetlen játékrész a bajnokság során, amikor nem a mi akaratunk érvényesült. A fordulás után aztán összekaptuk magunkat, s végül háromgólos győzelmet arattunk, de levontuk a szükséges következtetéseket, miszerint egy ellenfelet sem vehetünk félvállról, mert az megbosszulja magát. A legszebb arcunkat érzésem szerint a Nádudvar ellen mutattuk, különösen az első félidőben tudtunk dominálni egy olyan csapat ellen, amely képességeit tekintve akár a dobogón is telelhetne. A legtöbb mérkőzésen egyébként úgy éreztem, hogy az ellenfelek egy-két kiemelkedő képességű játékos megjátszására törekszenek, míg nálunk a kombinatív csapatjáték volt az elsődleges.”

Ilyen ősz után felmerül a kérdés: vajon hova lehet fokozni ezt a teljesítményt?

„Mindig lehet, mi pedig tavasszal szeretnénk megugrani a saját magunk által magasra tett mércét. Szerencsésnek mondhatom magam, mert kitűnő játékosállománnyal dolgozhatok, a keret tagjai Benczik Zsolt irányítása alatt már elsajátították az alapokat. A védekezésünk szépen összeállt, Birta Miklós személyében egy jó képességű hálóőr ad stabilitást a csapatnak, egyszóval büszke lehetek a srácokra. Ebben a korosztályban már az eredményesség is fontos szempont, bátran kitűzhetünk konkrét célokat a játékosok elé, de az az igazi, ha saját magukkal szemben támasztanak elvárásokat. Ami a bajnoki címért zajló versenyfutást illeti, tetemes az előnyünk, ám nem dőlhetünk hátra, kemény tavaszi szezon vár ránk. A veretlenségre nem szabad rágörcsölni, sokkal fontosabb, hogy a fiúk élvezzék a játékot, s felvérteződjenek a szükséges képességekkel és tapasztalatokkal, valamint az életkoruknak megfelelően fejlődjenek. Érthető módon nehezebb úgy motiválni őket, ha hétről hétre szerényebb képességű ellenfelekkel találják magukat szemben, de mindig arra kérem őket, hogy a maximumot hozzák ki magukból. Ha tíz góllal is nyerhetünk, nem elégszem meg a 9–0-s győzelemmel.”