A DASE U17-es együttesének edzője nagy bravúrnak tartja az ötödik helyezést, játékosai hamar megtalálták a helyüket az olajozottan működő gépezetben.

Kicsi a rakással, egymásba kapaszkodva ünnepelték fiataljaink Fási Máté hosszabbításban szerzett győztes gólját a Cigánd ellen, amivel biztossá vált, hogy a DASE U17-es csapata az ötödik helyen végez a regionális bajnokságban. Kozma László tanítványainak szezonbeli teljesítménye megsüvegelendő, különösen annak fényében, hogy a szakember minden évben az alapokról építkezik, eltérő korú és képzettségű játékosokat gyúr össze csapattá.

„Ez volt a harmadik nyár, amikor a nulláról indultunk, de ezúttal is megoldottuk a feladatot, ami természetesen nem csupán az én érdemem, hálás vagyok a fiúknak, hogy nyitottak voltak az elképzeléseimre. A Balásházy János Technikum és Gimnázium első osztályos sporttagozatos tanulói rendre hozzám kerülnek, a tavalyi csapatból pedig mindössze öt játékos maradt meg hírmondónak, őket kellett vegyíteni az újakkal. A keretszűkítés után a DEAC-tól is érkeztek át 2004-es játékosok, de hamar kialakítottuk az egységet a sokféleségben, új barátságok köttettek az öltözőben, ami a csapatjátékra is pozitív hatással volt. Igyekeztem a játékosok adottságait szem előtt tartva kialakítani a taktikát, átvettük az alapokat, majd egyre bonyolultabb játékelemeket is gyakoroltunk. Többeknek más posztot javasoltam, mint ahol korábban futballoztak, s bár volt olyan, aki már a gondolattól is rosszul volt, hogy középpályásként szélső védőt játsszon, idővel mindenki megtalálta a helyét a gépezetben” – tekintett vissza mosolyogva Kozma László.

A felkészülést tovább nehezítette, hogy a vidéken élő középiskolások csak szeptember elején csatlakoztak társaikhoz, ám ez cseppet sem látszott meg a csapat őszi teljesítményén.

„Magam is meglepődtem, hogy milyen jól kezdtük a bajnokságot, talán jobban is teljesítettünk az első félévben, mint tavasszal, noha a téli szünet után már összeszokottabbnak tűnt a társaság. Ősszel számtalan szoros mérkőzést játszottunk, a Tarpával idegenben ikszeltünk, a Balmazújváros otthonában nyerhettünk volna, de az utolsó pillanatban kaptunk gólt, míg a Sportiskola ellen hiába vezettünk húsz perc elteltével hárommal, végül riválisunk örülhetett. A holtszezonban szerettük volna egységesebbé tenni a gárdát, hiszen eleinte még rutinból, az egyéni kvalitásokra alapozva voltunk sikeresek, de a labdarúgás csapatjáték, számomra pedig fontos, hogy az edzéseken gyakoroltakat éles helyzetekben is megvalósítsuk. Tavasszal ezen a téren sokat léptünk előre, a Sportiskolának visszavágtunk az őszi fiaskóért, a DEAC ellen kimondottan jól játszottunk, a Cigánd legyőzése pedig örök emlék marad.”

Az ötödik hely kimagasló teljesítmény, de nem megismételhetetlen, Kozma László elmondása szerint játékosai magasra tették a lécet.

„Túlszárnyaltuk a várakozásokat, hiszen a mezőnyből kiemelkedő négyesből a Várda kivételével mindenkinek megnehezítettük a dolgát, a mögöttünk végző csapatok pedig nem tudtak legyőzni bennünket. A bajnokság előtt minden bizonnyal aláírtuk volna ezt a helyezést, így nem véletlenül volt nagy az öröm a szezonzárót követően, beérett az egész éves kemény munka gyümölcse. Evés közben az étvágy is megjött, jó lenne jövőre is a középmezőny elején végezni, s bár a 2004-esek távoznak, a 2005-ösökkel, valamint a szeptemberben érkező középiskolásokkal egy erős csapat kovácsolódhat. A héten még lesznek edzéseink, pénteken egy közös évzárón eresztjük ki a fáradt gőzt, utána pedig következhet a jól megérdemelt pihenés.”

Fotó: Égerházi Péter