Lengyel Ádám: A Sportcampusról Cambridge-ig

Korábbi játékosunk elmondása szerint emlékezetes éveket töltött a DEAC-ban, napjainkban pedig a Cambridge-i Egyetem matematika szakos hallgatója.

Kettős életpálya, sport és tanulás összeegyeztetése – gyakran hallani ezeket a fogalmakat a DEAC vezetőitől, s hogy korántsem üres szavakat beszélnek, többek között Lengyel Ádám példája is bizonyítja. Korábbi kiválóságunk 2014 nyarán került a Loki Focisulitól klubunkhoz, majd öt éven át viselte büszkén a fekete-fehér színeket, jelenleg pedig a világ legjobb felsőoktatási intézményei között számon tartott Cambridge-i Egyetem matematika szakos hallgatója.

„Nem emlékszem, hogy más sportág igazán érdekelt volna, a labdarúgás volt az első és egyetlen szenvedélyem – tekintett vissza a kezdetekre Ádám. – Már kicsinek is szorgalmasnak tartottak az edzőim, folyamatosan az járt a fejemben, hogy miként lehetnék jobb játékos, az egyik tornán pedig láttak játszani a Loki szakemberei, akiket sikerült meggyőznöm a teljesítményemmel. Jól éreztem magam Pallagon is, de mivel időközben a matematika iránt is egyre élénkebben kezdtem érdeklődni, számomra sok volt az ottani edzésmennyiség, ráadásul úgy éreztem, nem vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy profi futballista váljon belőlem. A barátaim unszolására igazoltam a DEAC-hoz, ahol egy teljesen új, befogadó közegbe csöppentem. Eleinte nem is akartam elhinni, hogy ilyen udvariasak és intelligensek a srácok, az öltözőben nem csak a bohóckodás ment, komolyabb témákról is tudtunk beszélgetni.”

Lengyel Ádám elmondása szerint sokáig megfért egymás mellett a sport és a tanulás, s bár idővel választania kellett, a mai napig mosolyogva gondol vissza a Sportcampuson eltöltött évekre.

„Annak idején zongorista szerettem volna lenni, majd labdarúgó, végül mégis a matematika mellett tettem le a voksom – mondta nevetve korábbi kiválóságunk. – Tizenegyedikes koromban kellett csak búcsút intenem szeretett klubomnak, s bár előtte sem tudtam minden edzésen jelen lenni, mindent megtettem annak érdekében, hogy a sportolásnak is jusson idő az életemben. Eleinte középső középpályásként, majd szélsőként futballoztam, a legnagyobb erősségem pedig talán azt volt, hogy mindig egy lépéssel az ellenfelek előtt gondolkodtam, jól átláttam a pályát, s nagyon szerettem kulcspasszokkal helyzetbe hozni a társakat. Mint említettem, idővel sajnos ott kellett hagynom a DEAC-ot, de egyfelől az évek során kialakult barátságok a mai napig fennmaradtak, másrészt a labdarúgás is jelen van az életemben, itt, Cambridge-ben a kollégiumi csapatban játszom. Az angolok szenvedélyesen szeretik a focit, s bár a meccseken számomra egyelőre szokatlan a sok ívelés és fejelés, összességében nagyon jól érzem magam az új közegben is. A nyelvtudásom szeptember óta rengeteget fejlődött, a tananyag mennyisége pedig egyelőre kezelhető, szóval összességében nagyon boldog vagyok, hogy a Cambridge-i Egyetemen tanulhatok.”