Többrészes sorozatunkban megtudhatjuk, tehetségközpontunk szakemberei miért választották az edzői hivatást.

Szakembereinket kérdeztük, mi inspirálta őket, hogy az edzői pályát válasszák. Különböző történeteket ismerhetünk meg, ám egy dologban mindenki ugyan úgy fogalmazott. Edzőnek lenni nem munka, hanem hivatás, bár nagy felelősséggel jár, ám nincs annál jobb érzés, mint látni azt, hogy a gyerekek napról-napra fejlődnek.

Molnár Bálint: 15 évesen kerültem a DEAC-hoz, kiváló edzőktől tanulhattam a labdarúgást, megfogott, milyen elhivatottan végzik munkájukat. Már ekkor érlelődött bennem a gondolat, hogy egyszer én is ezt a hivatást választom. Ezt a döntésemet a mai napig nem bántam meg, jó érzés látni azt, ahogy fejlődnek a gyerekek.

Szabó János: Frappánsan úgy tudnám röviden megfogalmazni: óvodás koromban a piros pöttyős labda volt a jelem. Gyermekkorom óta életem szerves része a labdarúgás, amikor csak tehettem rúgtam a bőrt. Pályafutásomban eljött az az időszak, mikor már mindenhol fájt és szögre kellett akasztanom a stoplist. De imádtam ezt a szép sportágat, melytől nem akartam elszakadni. Játékosként jó edzőkkel dolgozhattam, akiktől sokat tanultam, megtapasztalhattam a nemzetközi szintet is. Azt a tudást, melyre az évek alatt szert tettem, szerettem volna továbbadni, nem csak tanítani, hanem meg is szerettetni a gyerekekkel a labdarúgást. Ezért választottam az edzői hivatást.

Urbin Péter: A futball a szenvedélyem, egész életemben a labdarúgás töltötte ki a mindennapjaimat, ez nem változott azóta sem, amit nagyon élvezek. Kiváló edzőim voltak, akik nagy hatással voltak rám. Számomra nem volt kérdés, hogy közeledve játékos pályafutásom végéhez, én is ezt a hivatást választom. Mindazt, amit mestereimtől tanultam, szeretném átadni a gyerekeknek, célom, hogy a fiatalok minél többet tudjanak a labdarúgásból, ezáltal váljanak minél jobb játékossá.

Balla Imre: Gyermekkorom óta imádok focizni, de az soha nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer edzőként dolgozzak. A DEAC-ban volt egy csapattársam, Köstner Tamás, ő vett rá arra, hogy elmenjek vele  edzőképzésre. Ezért máig köszönettel tartozok neki! A sikeres vizsga után az U10-es csapathoz kerültem, mely gárdának akkor Garamvölgyi Péter volt a vezetőedzője, mellette dolgoztam pályaedzőként. Miután az akadémiához került, én vettem át a csapat irányítását. Annak ellenére, hogy nem készültem erre a pályára, szinte azonnal beleszerettem az edzősködésbe, élvezem minden pillanatát.

Lukács Ákos: Mindig is életem szerves része volt a sport. Nagyszüleim pedagógusok voltak, én is ezen a szakon tanulok az egyetemen, mert szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jelentkezzek az edzőképzésre. Ez egy csodálatos hivatás, felemelő érzés látni a fiatalokat, ahogy napról-napra fejlődnek, általam is megszeretik a labdarúgást.

Hegedűs Györk: A sport, ezen belül a labdarúgás, már ötévesen jelen volt az életemben. Felnőttként testnevelő tanári diplomát szereztem, mivel szeretem a pedagógiát és a labdarúgást, ezért választottam az edzői hivatást.

Kozma László: Fiatal koromban labdarúgó voltam, de korán abba kellett hagynom egy sérülés miatt a futballt. Eltávolodtam a sportágtól, de aztán csak visszataláltam erre az útra. Édesapám 30 éve edző, kijártam az edzéseire, segítettem neki amiben csak lehetett és egyszerűen megtetszett.

Sáfár Péter: Mondhatni, a génekkel örököltem az edzősködést, ugyanis édesapám is trénerként dolgozott, dolgozik a mai napig, akitől sokat tanultam. Mindig is szerettem volna gyerekeknek tanítani a labdarúgást, tenni azért, hogy minél több sráccal szerettessem meg ezt a sportágat. Ez egy szép hivatás, rengeteg örömöt ad, jó látni, ahogy napról-napra fejlődnek a gyerekek. Azért dolgozok, hogy minél többet sikerélményt szerezzek a srácoknak és szüleiknek.

Mester Norbert: A labdarúgás a mindenem, ettől a szép sportágtól pedig játékospályafutásom után sem akartam elszakadni. Fiatalon, már 18 évesen megszereztem az edzői papírt, ekkor lettem szerelmes ebbe a szép hivatásba. Gyerekekkel foglalkozni, tanítani őket a labdarúgásra, szerintem az egyik legszebb feleadat, rengeteg a sikerélmény, a befektetett munka többszörösen megtérül. Az edzőség szerelem volt az első perctől kezdve, mely a mai napig tart.