Tehetségközpontunk trénerével, Rácsai Lajossal beszélgettünk világbajnokságról, labdarúgásról, az U16-os csapatról és civil munkájáról.

Október 1-6. között rendezték Portugáliában az Ügyvéd Világbajnokságot, amely esemény hivatalosan a Lawyers World Cup elnevezést viselte. A hatnapos labdarúgó-tornán a magyar csapat tagjaként pályára lépett U16-os alakulatunk vezetőedzője, Rácsai Lajos is. Jogász-válogatottunk a masters korosztályban végül a 6. helyen zárta a világbajnokságot. A korábbi években négyszer játszhatott döntőt a válogatott, ám az aranyérem még hiányzik a vitrinből.

-Bizakodva utaztunk Portugáliába, de az idei vb nem sikerült úgy, mint a korábbiak, ezúttal a 6. helyen zártuk a tornát. A lengyelektől úgy szenvedtünk bosszantó vereséget, hogy az utolsó tíz percnek kétgólos előnyből vágtunk neki. Ezt követően a jó erőkből álló braziloktól kaptunk ki, az íreket viszont sikerült legyőznünk. Számomra a siker mellett azért is emlékezetes ez a mérkőzés, mert három gólpasszt jegyezhettem. A helyosztókra viszont elfogytunk, sok volt a sérültünk, így vereséggel zártuk a vb-t.

Miben másabb ez a világbajnokság, mint a profiké?

Több korosztály van, rövidebb ideig tart a torna, általában egy hét, naponta egy mérkőzést játszunk. A mastersben a 35 év fölöttiek és egy-két korkedvezményes léphet pályára.

Kikből állt a magyar csapat?

Budapesti, pécsi, soproni és debreceni kollégák adják a keret zömét, viszont keveset tudunk találkozni. Évente egy-két összetartásunk van, ilyenkor 7-10 napig készülünk közösen. Egységes, összetartó csapat vagyunk, melynek én 2017 óta vagyok a tagja. „Beugróként” jönnek NB I-es múlttal rendelkező kollégák, mint az MTK-val többször bajnoki címet nyert Füzi Ákos, vagy a Vasas egykori kiválósága, Birinyi István. De 1998-ban Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, Orbán Viktor is pályára lépett az ügyvéd-válogatottban. Ezek a tornák még jobban összekovácsolják a csapatot, közös programokra is van lehetőség, idén a helyszínen tekintettük meg a Sevilla – Barcelona LaLiga bajnoki mérkőzést. Mindezek mellett külföldi kollégákkal tudunk kapcsolatokat kialakítani.

Civilben, ahogy édesapád, te is ügyvédként dolgozol. Egyértelmű volt, hogy te is ezt a pályát választod?

Ügyvédcsaládokban megszokott, hogy a legidősebb fiú viszi tovább a szakmát, nálunk ez én voltam, bár nővérem is jogász végzettségű. Ebben nőttem fel, tetszett is az ügyvédi pálya, már általános iskola után ennek megfelelően választottunk a gimnáziumot, nem volt kérdés, hogy a középiskolát befejezve ezt a szakot választom az egyetemen.

A Rácsai név nem ismeretlen az egyetemi futballban, hiszen egykor édesapád is fekete-fehér szerelésben rúgta a bőrt. Ő csábított a DEAC-hoz?

Ez nálunk fordítva történt. Apa, aki ma is aktívabb, mint én, az én invitálásomra igazolt az egyetemi csapathoz, előtte a DUSE, Derecske színeiben lépett pályára. Mikor megkezdtem tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen, Katona Zoltán, aki akkor a megye egyes csapatot irányította, megkeresett, lenne-e kedven a DEAC-ban futballozni. Igent mondtam, majd apa fél évre rá csatlakozott hozzánk, nyolc évet húztunk le együtt fekete-fehér szerelésben. Ahogy a civil életben, a pályán is hasonló a gondolkozásunk, bár ő rosszabbul tűri a vereséget, mint én. Nagyon jó csapatunk volt, meg is nyertük a bajnokságot és feljutottunk a harmadosztályba.

A feljutás után szögre akasztottad a stoplist. Mi volt az oka?

Miután megnyertük a bajnokságot, a nyári felkészülést a csapattal kezdtem meg, ám a szezonnyitó előtt úgy döntöttem, inkább az egyetemi tanulmányaimat helyezem előtérbe. Feleségemmel is együtt voltunk már, tőle sem akartam elvenni azt az időt, amit együtt tölthetünk. Úgy vélem, ha folytatom a labdarúgópályafutásom, az NB III, kis szerencsével a másodosztály benne lehetett volna.

Mégis visszatértél a focihoz, de már tanítod a labdarúgást…

Miután túl voltam a szakvizsgán, 2019-ben megkerestem Pöszmet Tibort és érdeklődtem, milyen lehetőségek vannak edzőként a klubnál. Ekkor se veled, se nélküled kapcsolatban voltam a labdarúgással, viszont szerettem volna adni a futballnak, melytől korábban nagyon sokat kaptam. 2020 januárjában, Molnár Bálint mellet indult edzői pályám az akkori 2009-es korosztálynál. Ezt a döntésemet soha nem bántam meg, szeretem ezt a munkát.

Nemrégiben sikeresen levizsgáztál, már A-licences edzőnek mondhatod magad. Célkeresztben a felnőtt foci?

Mikor elkezdtem az edzősködést, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy minden licencet, amire van lehetőség, megszerzek. Azzal, hogy folyamatosan képzem magam, a gyerekeknek is többet tudok adni. Természetesen szeretnék idősebb korosztályokkal is dolgozni, álmom, hogy a felnőtt fociban is megmérettetem magam, így tervben van a pro licences tanfolyam elvégzése is.

Az U16-nál nem kisebb név a segítőd, mint a debreceni labdarúgás egyik ikonikus alakja, megye egyes csapatunk trénere, Korhut Mihály. Milyen vele dolgozni?

Egy éve dolgozunk együtt, hamar megtaláltuk a közös hangot, jó vele a közös munka. Az a hatalmas tapasztalat, mellyel rendelkezik nagyban segíti a fiatalok fejlődését. Edzéseken megosztjuk a feladatokat, én a támadókkal, Misi pedig a védőkkel foglalkozik. Bízom abban, még sokáig fogunk együtt dolgozni. Korábban fociztunk is együtt, 2008-ban a DVSC fiókcsapatában, a Létavértes színeiben egy kupameccsen. Én kezdtem bal szélen és Misi állt be a helyemre.

Már csak egy mérkőzés van az őszi sorozatból, vasárnap az RKSK ellen zárjátok a szezont. Ha visszatekintesz az elmúlt időszakra, miképp értékelnéd?

Felemás érzések vannak bennem, gyengébb csapatok ellen időnként szenvedtünk, viszont erős gárdákkal fel tudtuk venni a versenyt. Az utóbbi hetekben szépen és tudatosan futballoztunk, kezd körvonalazódni, amit várok a fiúktól. Két élcsapattal találkoztunk, a listavezető váciakkal partiban voltunk, vezettünk is, de a mérkőzés hajrájában alul maradunk. A BVSC ellen remek teljesítményt nyújtottunk és sikerült legyőznünk őket 4-2-re. Összességében elégedett vagyok az elmúlt időszakkal, ez egy jó korosztály, vannak, akik már az U17-ben is pályára léptek, többeknek pedig esélyük van arra, ha továbbra is jól dolgoznak, hogy idővel a DEAC első csapatában is be tudnak mutatkozni.

Edzősködés, ügyvédi munka, család. Könnyű ezt a hármast összeegyeztetni?

Nem, bár édesapám, aki részben a főnököm is, azt mondaná, nehéz. Az elején nem volt egyszerű, de ma már könnyen át tud állni az agyam az ügyvédi munkáról a labdarúgásra. Reggel 8-tól fél háromig az irodában vagyok, tárgyalásokon veszek részt, utána pedig a Sportcamouson folytatódik a napom, ezt követően pedig kicsiknek tartok edzést a DVSC akadémián. Általában este 7 után érek haza, ezt feleségem és két lányom nehezményezi időnként.

Visszatérve az ügyvéd-válogatottra? Mi a következő feladat?

2026-ban Spanyolországban lesz a világbajnokság, cél, hogy tagjai legyünk a mezőnynek. Már négyszer buktuk el a döntőt, bízom abban, jövőre mi emelhetjük magasba a vb trófeát.

Hamarosan szünetelnek az edzések, jön a téli pihenés. Mivel töltöd ezt a pár hetes időszakot?

Bár az ügyvédi munkában nincs szünet, de próbálok minél többet lenni a családommal. Karácsonykor elutazunk feleségem családjához, náluk töltjük az ünnepeket. A csapattal viszont a pihenő alatt is kapcsolatban vagyok, rendszeresen küldöm a srácoknak az elvégzendő feladatokat. Párom mindig megjegyzi, nem bírok sokáig ülni a babérjaimon, és igaza van, hiszen mindig nagyon várom, hogy elkezdődjön a felkészülés, folytatódjon a munka a gyerekekkel.