A DEAC tizenöt esztendős hálóőre az U17-es gárda mellett a felnőttek edzéseit is rendszeresen látogatja.

A fiatal debreceni tehetség kilenc éve tartozik klubunk kötelékébe, s bár nyáron az újpesti és a kisvárdai akadémián is megfordult, elsősorban a cívisvárosban képzeli el a jövőjét.

„Kis koromban több sportágat is kipróbáltam, például voltam tornázni is, de végül a labdarúgás mellett döntöttem. Az általános iskolában kezdtem el focizni, egy ottani barátom ajánlására választottam a DEAC-ot 2012-ben – mesélt a kezdetekről Roland. –  Sokáig mezőnyjátékos voltam, de akkor általában csak a kispadon jutott számomra hely, így gondoltam, egy meccsen kipróbálom magam kapus poszton. Elég jól ment, mindig is szerettem vetődni, szóval hátul ragadtam. Szeretem a kapuból irányítani a csapatot, de az is nagy örömet okoz, amikor az utolsó percben egy védéssel tudok hozzájárulni a győzelemhez. Szerencsére ilyen ritkán fordul elő, mert nincs túl sok necces meccsünk, a védelmünk nagyon stabil lábakon áll. Szerintem egy kapus nem csak a bravúrokkal, hanem akár egy egyszerű beadás lehúzásával vagy egy jó kirúgással is nagy segítséget nyújthat a csapatnak. Néha természetesen eszembe jut, hogy jó lenne előre szaladni, például egy utolsó perces szögletnél, és gólt fejelni, de egyelőre erre még nem volt alkalmam.”

Roland a tavalyi csonka szezonban tizennégy mérkőzésen csak hat gólt kapott, de az idei mérlege is imponáló, hiszen tizennyolc forduló alatt csupán kilenc találkozón zörrent meg a hálója. Kiemelkedő teljesítményének köszönhetően a nagyoknál is felfigyeltek rá.

„A kapusedzőnk, Tóth Ferenc nyáron hívott először a felnőtt csapathoz edzeni, azóta változó a helyzet, mert van, hogy egy teljes hetet ott edzek, aztán két hétig nem. Mindig nagy örömmel tölt el, amikor számítanak rám a nagy csapatnál. Ami lényeges különbség a felnőtt és utánpótlás futball között az a gyorsaság. Gyorsabbak a labdaátvételek, a passzok, gyorsabban folyik a labda, lendületesebb a játék. A kapusoknak is fel kell pörögniük fejben, mindig résen kell lenni, mert egy kiforrott játékos már bárhonnan kapura lőhet.”

Fiatal kapusunk rendkívül tudatosan készül a profi karrierre, de közben tanulmányait sem hanyagolja el.

„Mivel nem akadémián vagyunk, mindenkinek eltérőek céljai, de én szeretnék profi labdarúgó lenni. Nyáron voltam Kisvárdán és Újpesten is, az ottani akadémiák előnye talán az, hogy több edző jut a játékosokra, ugyanakkor nem tartom sokkal jobb csapatoknak őket nálunk. Én Debrecenben képzelem el a jövőmet, jelenleg a Tóth Árpád Gimnáziumba járok. A DEAC-nál nagy előny lehet, hogy egyetemi hátteret is tud biztosítani a számunkra, nekem pedig ez nagyon fontos, mert szeretnék továbbtanulni a jövőben.”

A korosztályos regionális bajnokságban jelenleg második helyen áll U17-es csapatunk, egyedül a Várda Labdarúgó Akadémia előzi meg Balla Imre együttesét, amely a hétvégén a rivális Tarpával mérkőzik meg.

„Ebben a bajnokságban a legtöbb csapathoz képest fejlettebbek vagyunk, nagyon jó erőt képviselünk. Az öltözőben mindig remek a hangulat, jó társaságot alkotunk a fiúkkal, de kiemelném az edzőnk, Balla Imre személyét is, akire bármiben számíthatunk. Bár a kedvenc csapatom a Liverpool, a barcelonai ter Stegen játéka tetszik a legjobban. Ugyanakkor nincs kimondott példaképem futballisták közül, inkább édesapámat tartom annak” – zárta gondolatait Ratku Roland.