Fiatal védőnk a tavaszi mérkőzésekről osztotta meg gondolatait, továbbá főbb céljait is megtudhattuk.

U16-os csapatunk tisztesen helytáll a rendkívül erős bajnokságban, Mester Norbert tanítványai a szezonban hatalmas fejlődésen mennek keresztül. Együttesünk jelenleg a középmezőnyben foglal helyet, de a folytatásban akár előrébb is léphet a tabellán. A jobb szélső védőként játszó Székely Hunor reméli, hogy a pontvadászat hátralévő részében az erősebb csapatok ellen borítani tudják a papírformát, míg a tabella hátsó régiójában elhelyezkedő alakulatok ellen végig dominálva, magabiztos győzelmet aratnak.

„Mindig igyekszem kihozni magamból a legjobbat, összességében elégedett vagyok a teljesítményemmel, de nyilván velem is megesik, hogy hibázom – hangsúlyozta Székely Hunor. – Szerencsére a tavaszra teljes mértékben összeszokott a csapat, a pályán egyre inkább ismerjük egymás gondolatait és segítjük egymást. A Szolnokkal egy ki-ki meccset játszottunk, de jól álltuk a sarat és végül megérdemelten nyertünk, majd a REAC ellen a jó kezdés után több apró hibát is vétettünk, ami megbosszulta magát. A listavezető Szeged otthonában fél óráig jól bírtuk, de a nagy nyomás felőrölt bennünket, és öt gólt is kaptunk, ami eléggé megviselt. A FILO ellen a kisebb játéktérhez nehezen szoktunk hozzá, és bár voltak nagyon szép megmozdulásaink, végül döntetlent értünk el, amiért kissé bosszús vagyok. A Váccal és a Kecskeméttel is szoros mérkőzést játszottunk, a vereség ellenére a sok megnyert párharc biztató lehet. A folytatásban egyértelműen feljebb szeretnénk jutni a tabellán, a negyedik hellyel már kimondottan elégedett lennék. Bár nem várnak ránk könnyű ütközetek, egy jó hajrával elérhető a célunk.”

Székely Hunor kilenc éve a DEAC-családhoz tartozik, s úgy érzi, nagy hálával tartozik a klubnak, hiszen az évek során új barátokra tett szert, miközben olyan edzők kezei alatt dolgozhatott, akik folyamatosan a fejlődését segítették.

„Szeretnék a későbbiekben is a DEAC meghatározó játékosa lenni, így mindig igyekszem alázatosan, szorgalmasan végrehajtani a feladatokat – folytatta fiatal tehetségünk. – Szerintem jó úton járok, de még rengeteget kell fejlődnöm. A mindennapi edzéseken kívül külön is folyamatosan készülök, bízom benne, hogy egyszer a korosztályos válogatottban is számítanak majd rám. Egy sportos családból származom, a dédnagypapám, Vajda József „Csiríz” futballista volt, édesapám pedig a küzdősportban volt otthon. Már egészen kiskoromtól a labdarúgás szerelmese vagyok, a foci nélkül aligha tudom elképzelni a jövőm.”

Írta: Tóth Huba