Urbán Viktória: Nem bírnám ki foci nélkül

A DLA-DEAC tizenkilenc éves labdarúgója a kiemelt korosztályos bajnokság gólkirálynői címének várományosa, csapatával pedig a második helyen áll a tabellán.

Urbán Viktória Jászapátin, egy fiúcsapatban kezdett futballozni, mostanra pedig több NB I-es csapat is szívesen látná a soraiban. Addig is az U19-es kiemelt bajnokságban ostromolja az ellenfelek kapuit, jelenleg tizenkilenc mérkőzés alatt huszonhét találatnál jár, s vezeti a góllövőlistát. A DLA-DEAC támadóját kérdeztük a csapatról, a terveiről, illetve a labdarúgáshoz fűződő viszonyáról.

Április elején kapus nélkül vertétek idegenben a Vasast. Hogy emlékszel vissza a drámai mérkőzésre?

Sajnos a meccs legelején kiállították a hálóőrünket, és mivel jelenleg nincsen cserekapusunk, így egy mezőnyjátékosnak kellett a gólvonalra állnia. Az emberhátrány ellenére mi szereztük meg a vezetést, igaz utána kaptunk hármat a jó erőkből álló angyalföldiektől. A szünetben Krascsenics Csilla edzőnk nagyon jó motivációs beszédet tartott, mindenkit felspannolt, és végül 4–3-ra megnyertük a mérkőzést.

Hat pont a hátrányotok a listavezető Puskás Akadémia mögött hét fordulóval a vége előtt, látsz reális esélyt a bajnoki címre?

Az esélyünk megvan rá, mi nagyon harcolunk érte. Még most jön a neheze, mert hátravan az MTK és az Astra elleni mérkőzés is. Ők a közvetlen riválisaink, előbbit ősszel legyőztük, s reményeink szerint most is sikerülni fog, de az Astrától kikaptunk legutóbb, így igyekszünk visszavágni nekik.

Jövőre kiöregszik a csapat az U19-ből, hogyan tovább?

A következő idényben a klub szeretne nevezni az NB II-be, ez a következő lépés. A megyei bajnokságban nem szívesen indulnánk, inkább a másodosztály az, ami szintben is megfelelne a csapatnak, ott bizonyosan fel tudnánk venni a harcot a többiekkel.

A formádat látva valószínűsíthető, hogy nem az NB II jelenti a végállomást számodra. Mik a távlati terveid?

Szeretnék minél magasabb szintre eljutni, és megcélozni az első osztályt. Most ezért küzdök, ezért edzek minden egyes nap. Van megkeresésem az NB I-ből, most még éppen tárgyalunk, szeretnének megnézni engem egy edzésen is, s ha minden jól megy, akkor előbb-utóbb döntenem kell. Válogatott szinten is szeretném magam megmutatni a jövőben, eddig egy utánpótlás összetartáson vettem részt, de a keretbe még nem sikerült bekerülnöm. A válogatottság mellett a másik nagy álmom, hogy külföldön is játszhassak.

Idén érettségizel a Tóth Árpád Gimnáziumban. Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a sporttal, tervezel továbbtanulni?

Az edzéseinket olyan időpontra tettük, hogy mindenkinek megfeleljen suli után. Délelőtt órákon vagyok, délután edzés, majd este tanulok, felkészülök a tételekből. Számomra az iskola az első, mert bármikor jöhet egy sérülés, ami véget vethet a sportolói karriernek. Gyógytornásznak szeretnék továbbtanulni az egyetemen.

Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással? Ez nem az a szokványos sportág, amit minden kislány elsőként űzni szeretne.

Van két bátyám, az egyikőjük ráadásul az ikertestvérem, így amikor ő elkezdett focizni, mindig elkísértem edzésre. Kisvártatva én is beálltam a fiúk közé, és megmaradtam ennél a sportnál, mert nagyon megkedveltem. Jászapátin kezdtem a labdarúgást, onnan kerültem Szolnokra, ahol először játszhattam lányokkal, majd 2019-ben igazoltam a DLA-DEAC-hoz. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam a focit, nem bírnám ki nélküle.

Melyik a kedvenc csapatod, mennyire követed a hazai és nemzetközi futballt?

Az az igazság, hogy magyar focit nem nagyon nézek, nem köt le annyira, így itthonról nincs is kedvencem. A külföldiek közül a Barcelona az abszolút favorit. A női labdarúgást nem követem annyira, mint a férfi nemzetközit, viszont azokat a csapatokat próbálom megnézni, ahol tudom, hogy vannak magyar játékosok, például Marozsán Dzsenifer vagy Jakabfi Zsanett. Ők azon a szinten játszanak, amit már élvezet figyelni, és nagyon sokat lehet tőlük tanulni.

Milyennek látod a női futball megítélését Magyarországon?

Egyre jobbnak, az akadémiák egymás után indítanak női szakágat. Már az is nagy előrelépés, hogy lányoknak is megadatik a lehetőség, hogy akadémiai keretek között játszhassanak, úgyhogy szerintem jó irányba halad a magyar női labdarúgás.

Jelenleg élen állsz a góllövőlistán, szoktad figyelni, hogy utolérnek-e?

Nem titkolt célom, hogy gólkirálynő legyek, ebben egyébként a csapattársaim is minden segítséget megadnak. Van egy MTK-s lány, akivel külön párbajt vívunk, remélem, hogy én jövök ki győztesen a végén.

Hogyan jellemeznéd a saját játékodat, a góllövésen kívül mi a legnagyobb erősséged?

Nagyon szeretem a csapatjátékot, imádok labdákat osztogatni középről, kis túlzással jobban szeretek gólpasszt adni, mint gólt lőni. Nincs annál jobb érzés, amikor látom a többiek örömét egy jól sikerült támadás után.

Fotó: Égerházi Péter