Egy technikai probléma miatt a DEAC kézilabdacsapata a DESOK helyett Hajdúböszörményben csapott össze a Cegléddel az NB I/B szombati játéknapján. A helyszínváltozás nem zavarta meg Mándi Norbert tanítványait, akik 36-32-es győzelemmel zárták a bajnokit. Vezetőedzőnkkel a parádés teljesítményt nyújtó Kiss Rolandról és a fergeteges hangulatot teremtő szimpatizánsokról is beszélgettünk.

– Az eredmény alakulását figyelve kijelenthetjük, hogy nagyon simán nyertetek, mivel az ellenfél egyszer sem vezetett. Hogy összegeznéd ezt a találkozót?

– Nem voltak kedvezőek az előjelek, hiszen a mérkőzés előtti napok nem úgy alakultak, ahogy reméltük. István Peti betegség miatt nem léphetett pályára, míg a két kapusunk gyakorlatilag félig sérülten vállalta a játékot. Szerencsére Boros Tomi teljesítményén ez nem érződött, főleg az első félidőben remekül védett. Úgy érzem, hogy az új játékelemeinkkel sikerült meglepnünk a ceglédieket. A srácok fegyelmezetten játszottak, mind támadásban, mind védekezésben ült az, amit megbeszéltünk. Ezúttal egy nagybetűs csapatot láthatott a közönség. Ezen az úton kell mennünk tovább, ha így folytatjuk, szép eredményeket érhetünk el, de ehhez sok dolognak kell klappolnia.

– Mindenki kivette a részét ebből a diadalból, de a 13 gólig jutó Kiss Rolandot és az István Pétert remekül helyettesítő Dobos Balázst érdemes kiemelni. Róluk mi a véleményed?

– Nem vitás, hogy ők vitték a prímet a hétvégén. Balázs esetében az jutott eszembe, hogy két ilyen beállóssal könnyű egy edző élete. Kicsit tartottam, amikor kétperces kiállítást kapott, hiszen átfutott az agyamon, ha még összeszed kettőt, akkor hogyan oldjuk meg a pótlását. Szerencsére nem valósult meg ez a forgatókönyv. Roli többször bizonyította, hogy a lövőereje ezen a szinten kiemelkedő. Örülök, hogy mentálisan már tudja menedzselni ezeket a meccseket. Nagy erőssége ő a csapatunknak.

– Végezetül a szurkolók előtt is meg kell emelnünk a kalapunkat, hiszen gyakorlatilag megtöltötték a böszörményi csarnokot.

– Köszönjük a buzdításukat, fantasztikusak voltak. Ebben az idegen környezetben nagyon kellett a támogatásuk. Olyan atmoszférát teremtettek, amit még NB I-es csapatok is megirigyelhetnének. Remélem, hogy ezt a lelkesedést megtartják a szezon végéig, de ebben biztos vagyok, hiszen szeretik a DEAC-ot. Nekik a szívügyük ez a klub, nekünk pedig a szerelmünk.